Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A ZALA MEGYEI HORVÁTOK TÖRTÉNETE
fordít arra is, hogy a horvát falvak lakossága kellőképp képviselve legyen az állami és társadalmi szervekben, koordinálja és ellenőrzi a terület fejlesztésére vonatkozó központi és megyei párt- és állami határozatok végrehajtását, s jelentést küld róluk Zala megye tanácsának. Az általa 1979. márc. 5-én közzétett 10 éves program 1990-ig körültekintően megtervezte a vidék gazdasági fejlesztésének és a nemzeti hagyományok ápolásának mikéntjét Ennek érdekében rendszeres kapcsolatot tart fenn az MDDSZ-szel. • • • A közös sors és múlt, a hasonló történelmi, gazdasági és társadalmi körülmények mellett, úgy érzem, itt kell foglalkoznom még a horvát községeinket leginkább összekötő és megtartó két igen fontos tényezővel: a közös vallással és nyelvvel. E falvak népe csaknem kivétel nélkül katolikus. Egyházi főhatóságát tekintve a XVIII. sz. utolsó negyedéig a zágrábi püspökség fennhatósága alá tartozott, mely kezdettől feladatának tartotta, hogy a hívek lelki gondozását — az itt élő szórványmagyarságét is — horvát anyanyelvű lelkészek lássák el. E tény regisztrálására a canonica visitatiok mindig nagy gondot fordítottak. 30 1778-ban azonban megszervezték a szombathelyi egyházmegyét, s ekkor Tótszentmárton és filiái, valamint Szepetnek a hozzátartozó Bajosával és Fityeházzal a szombathelyi, Murakeresztúr és Kollátszeg pedig a veszprémi egyházmegyéhez került. Tótszerdahely és Molnári 1930-ig, Semjénháza 1954-ig maradt Tótszentmárton filiája, Petii vente pedig ma is hozzátartozik. Eme egyházi és vallási együvétartozás feltétlenül nagy szerepet játszott abban, hogy a falvak lakossága olyan sokáig megőrizte nyelvét és nemzeti kultúráját, hiszen a horvát nyelven hirdetett ige, a közös templomi éneklés, majd a horvát nyelvű iskolai oktatás — a népköltészet mellett — hosszú ideig szinte egyetlen lelki és szellemi táplálékát jelentette a nehézsorsú lakosságnak. Az egyházi ünnepeken való együttlét ismerkedési alkalmat is nyújtott a fiatalok részére. A szentmártoni plébánia anyakönyvéből a menyasszony lakóhelye alapján készített alábbi kimutatás Tótszentmárton és filiái híveinek házassági kapcsolatait mutatja 1772—1781 között. Meglepő, hogy a 257 házasságból 147 ugyanazon helységben. lakók között jött létre, 86 esetben pedig mindkét házasuló az 5 falu valamelyikében lakott. 36 (A helységek egymás közötti házasodási kapcsolatait az 5. ábra szemlélteti.) :!5 ZÉL. Prot. Broj. 70/1. 281. 1688.; 71/11. 186—191. 1698; 70/1. 801. 1693; 73/IV. 45—50, 53, 55. 1716. stb.; PEHM J. 1934. 276—278, 286. Ezúton is megköszönöm Degré Alajosnak, hogy kutatási eredményeit felhasználásra átadta. A Zágrábból küldött horvát lelkészeket Padányi Bíró Márton veszprémi püspök kezdte el kiszorítani Zalából. 36 Ez úton mondok köszönetet Dr. NÉMETH Károly és Dr. BOSNYÁK Károly tótszerdahelyi plébánosoknak, akik hosszas vizsgálódásaimat megértéssel támogatták.