Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
tes ,,üllepet" zadnja varrtak. E régi gatyafajtából már csupán egyetlen darabot találtam. 1912-ben készült Tótszerdahelyen stafírungba. (Lelt. sz. : 79.37.1), (H: 93 cm, B: 72—72 cm.) Még négy szeles gatyát sem igen viseltek, nem tetszett nékik az effajta bő viselet. A gatya, mint alsónadrág gace A viseltes, pecsétfoltossá vált gatyákat később, téli időben alsónadrágként hordták el. Készítettek a legények stafírungjába a 20-as évektől anginból vagy olcsó vászonból gatyához hasonló alsónadrágokat is. (Lelt. sz. : 78.127.1). Ezek szára is egy-egy szél. Az ülepnél az ismert négyszögletes betoldás van. A szélesen szegett korcba besva általában sodrott madzagkötőt svitnjak fűztek. Gatyamadzagot — miként vidékünkön mindenütt — szövőtábla segítségével is készítettek az asszonyok. Kenderkócból font fonalat használtak hozzá. A gatya fölött posztó- vagy cejgnadrágot hordtak, s hord ma is, akinek még van ilyen. A kötény surec Munkához a fehér vászongatya elé minden esetben kötöttek kötényt. Ezt az otthon festett háziszőttes vászonból, kékfestőből, később klottból varrott, egyszerű, téglalap alakú ruhadarabot, a derékon vékonyan befoglalták, és csak annyira ráncolták be, amennyire a test vonala megkívánta. A besva két végére saját anyagából varrt vagy kenderből sodrott kötőt öltöttek. Aki később a munkához ceignadrágot hordott már, nem kötött minden alkalommal kötényt (126. kép), bár egyesek még ma is viselik, hogy ruhájukat megkíméljék. A mellény lajbec A fehér vászoninghez és gatyához szabóval varratott, ujjatlan, elől végig gombolható, hegyes nyakkivágású, kis, kihajtós gallérral — gyakran dupla gallérral — ellátott. 2 zsebes fekete posztómellény illett. Az ünneplő viselet fontos tartozékát képezte, s még a nyári melegben is viselték. Legtöbbször gazdag zsinórozás díszítette. A zsinórt a szabó a gombkötőtől vásárolta méterszám, s maga varrta fel a mellényre. 519 Később a zsinórdísz egyre kevesebb lett, végül teljesen elmaradt. A tótszerdahelyi iskolás gyermekek 1904-ben és 1909-ben készült tablóképén (10. kép) számos fiúcska visel fehér vászoninge felett ilyen rövidderekú mellényt. Sajnos, a múzeumba már egyetlen darabot sem tudtunk begyűjteni. Az öregek visszaemlékezéseiből tudjuk azonban, hogy e mellényeket később az ugyancsak zsinórdíszes fekete, posztó csizmanadrághoz is viselték. Eleje gurcsi, azaz fényes óngombokkal záródott. Csak a gyári öltöny térhódításával szorult ki a használatból, bár a módos gazdák 519 TGYM Okm. 72.66.1 szerint már 1810 körül is általánosan kedvelt volt a gazdagon zsinórozott posztóöltöny. KRESZ M. 1956. 50—62.
