Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

még a 20-as években is viselték, sőt volt, aki varratott is ilyet. A fehér ing mindig kilógott alóla. Az öltöny ancug A múlt század 70-es éveiben kezdett elterjedni előbb a mellénnyel azonos anyagból varratott nadrág, később pedig az öltöny is. A módos molnári fuvaros, Kukuruzsnyák Csongor István csizmanadrágja hlace —, melyet 1903ban az esküvőjére csináltatott Kotoriban — fogalmat ad arról, hogy milyen gazdag kiállításúak lehettek ezek a nyelves nadrágok, amikor virágkorukat élték, az 1880-as években. Az eladó elmondta, hogy a faluban mindenki csodálkozott, amiért módos gazda létére nem divatos, modern öltönyben esküszik ; de néki az nem tetszett, pedig olcsóbb lett volna. Egy teljes öltöny 50 Ft-ba került akkor, ő meg ezért, egy mellényért és a hozzávaló kabátkáért 77 Ft-ot fizetett. A 128. és 129. rajzok a nadrág szabását és a zsinórozás rajzát mutatják. A zsinór még gombkötő munkája volt. de a vitézkötést már a szabó formázta. Anyaga fekete posztó, bélése fent drapp flanell, a lábszáron erős, kék zsávolyszövésű pamutvászon. (H: 92,3 cm. B: 86.5 cm.) Az ugyanakkor csináltatott mellény, valamint kabátka szintén gazdagon zsinórozott volt. A múlt század végétől a férfi viseletben is rohamosan tért hódított az olcsóbb gyári konfekció: a nadrág és a zubbony, esetleg az öltöny, amit mindig mellénnyel vásároltak. A nadrág eleinte nyelves, később azonban csizmanadrág volt, és változatlanul Piacénak nevezték. A csizma cizme A csizma a férfiak ünneplő viseletének elengedhetetlen kelléke volt. Otthon, a ház körül, hétköznap még 1930-ban is mezítláb jártak, de vasárnap a templomba feltétlenül felhúzták az esküvőre csináltatott —• korábban oldalvarrott, ványolt, majd hátulvarrott — puhaszárú csizmát. 1920 után a férfiak csizmája is kemény szárral készült már. Mivel azonban a női viseletnél részletesen foglalkoztam típusaikkal, itt mellőzöm leírásukat. Az ünnepi csizma divatja az 50-es évektől fokozatosan múlik, kiszorítja a magasszárú, illetve félcipő. Az olcsóbb, marhabőrből készült köznapi csizma azonban fennmaradt, sőt sokan ma is viselik. A bocskor bockore Emberemlékezet óta hordták aratáskor, kaszáláskor, s más, a lábbelit nagyon igénybevevő munkákhoz. Minden házban volt néhány pár, s a háború előtt még a legtöbb suszter készítette régi csizmaszárból. Űgy tűnik, hasonló volt a kanizsai múzeum gyűjteményében őrzött csurgói darabokhoz, azaz oldalt, a lábfej körül szíjjal varrott, s szíjbefűzéses felsőrészű, melyen vas csattal lehetett a bőséget szabályozni. Az 1920-as évektől terjedt el a bakancs bakanci, amit főleg a kanizsai és a letenyei vásáron vettek. Az alábbi darabot Kovács Ferenc nagykanizsai csizmadia készítette. (Lelt. sz.: 66.5.1.1—2). Anyaga tehénbőr. Felső része a