Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
nők azonban most is ki akartak tenni magukért, azért a derékban többsorosan lefűzött rakásokat fekete gépcérnával ugyan, de cifrázták. Ezt a köténytípust viselik az öregek ma is. A jejrevalók Az asszonyi fejfedő, a znora és puculica Az asszonyi viselet egyik legszembetűnőbb darabja, az asszonyi státus szimbóluma a két részből álló fejdísz: a znora és puculica volt. Közülük a fejet borító fejkötő a puculica, a reátűzött, hímzéssel, flitterrel, ezüstszálakkal díszített, többkaréjos, kontyot fedő rész pedig a znora. 514 A múlt század óta az asszonyi fejdísz is jelentős változáson ment át. Sajnos, a régi darabokból mindössze egy köznapi és egy ünnepi puculica maradt ránk. Utóbbi fehér tüllből három részbe szabott. Az arcot övező széles részt piros, sárga, zöld és lila gyapjúfonállal kivarrt laza, geometrikus laposhímzés borítja, szélére pedig erősen keményített, fehér, horgolt csipkét varrtak (108. kép). Félkörívesen szabott, apró hajtásokkal a kontyhoz formált hátsó részéről a znora hiányzik. E puculica a tótszentmártoni Kaczeus Józsefné nagyanyjáé volt még, aki 1926-ban, 71 éves korában halt meg. Férje Kotoriból nősült a házhoz, s a családi hagyomány szerint tőle kapta az esküvőre. A hozzá tartozó, kartonpapírral bélelt znora állítólag ugyanolyan szabású volt, mint az általunk ismert darabok. Tüllből készült, és azt is laposhímzés díszítette. A két darabot hosszú dísztű igla rögzítette egymáshoz és a hajkontyhoz. Midőn az ajándékozó férjhez ment, nagyanyja neki ajándékozta a becses emléket. De akkor az apróvirágos, lapos hímzéssel kivarrt fejdísz volt már a divat, ezért nem viselte soha. Évek múltán gyermekei a znorát eljátszották. A znorát és a puculicát azonban nemcsak a fehér robacas viselethez hordták. Kivételként átmentődött az újabb viseleti együttesekhez is. Kb. 1950ig készítették még nagyjából azonos szabással. A hímzés jellege, a hímzőfonál anyaga és színskálája azonban idők folyamán szembetűnően változott. Divatja utolsó időszakában, 1960 táján az apró, stilizált virágú hímzés rózsaszín, piros, sárga, zöld, kék, lila színű lapos- és száröltéssel kézült. A leveles-ágas-virágos futómintát ceruzával rajzolták elő a hosszú, keskeny alapanyagon. Az ismétlődő motívumokból összeállított minta mindig középtengelyes és szimmetrikus, úgy elosztva, hogy csak a znora látható részeit foglalja el. A znorát és a puculicát parasztspecialisták készítették. Többnyire olyan ügyeskezű nők, akik valamilyen testi fogyatékosság miatt a paraszti munkában nem voltak teljes értékűek, s ezért más módon kellett megélhetésüket biztosítaniuk. Az utolsó tótszentmártoni znorakészítő, Rodek Isvtánné szerint a megrendelő többnyire megmondta, hogy milyen díszítéssel kéri fejrevalóját, s Ez az asszonyi fejdísz Muraközben is kedvelt volt. A csáktornyai múzeumban is számos hasonló darab látható. Pl. lelt.sz. 239.