Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

hozta is magával a hozzávalót. Fonalat ugyan legtöbbször nem, mert az volt néki is mindenféle. Némelyik menyasszony csak annyit mondott, hogy olyan szép legyen, mint X. Y-é. Rodekné azonban amúgy is tudta, hogy az illető életkorához és anyagi helyzetéhez milyen illik. A munka menete a következő volt: Kb. 70 cm hosszú és 6—-7 cm széles vászoncsíkra rárajzolta ceruzával a rózsákat, leveles virágokat, majd kivarrta, csipkével körülszegte. Azután négy karéjba hajtogatta, és kartonpapírral kibélelte, hogy szépen álljon. Az újmenyecske znorájára színes virágokat ruta, apró fiittereket sik, ezüstszálcsomókat, a hajtások találkozásánál pedig türkizkék, piros, sárga körülcsipkézett szövet- vagy kasmírdarabkákat is varrt. Nagyon vigyáztak arra, hogy a puculica zsinórját úgy kössék meg a konty alatt, hogy a kötés ne látszódjék, mert különben megszólták volna viselőjét. A lakodalomkor éjfél tájt tette fel a nászasszony az új asszony fejére ezt a fejdíszt, aki már ebben járta a menyasszonytáncot. A fiatal menyecske addig viselhette ilyen díszesen a fejrevalót, amíg nem született gyermeke. Templomba kendőt kötött föléje, de táncban, vasárnap délután nem. Az asszonyoknak többnyire csak egy ünneplő znorájuk, ám gyakran több puculicájuk volt (azt gyakrabban kellett mosni), s ahogy idősödtek, úgy került le róla egyre több cifraság. A 111. képen látható znora Tótszentmártonból Jancsek Mártonné ajándékaként került a múzeumba egy hozzá hasonló másikkal. Édesanyja viselte őket 1900 körül, majd leányának ajándékozta, aki új menyecskeként — flitterrel, ezüst szálakkal feldíszítve — hordta is őket egy ideig. A hozzávaló puculicák elszakadtak már. Egyetlen köznapi maradt csak meg közülük, amit szintén az anyja varrt még. Ez fehér gyolcsból három részbe szabott, kézzel varrott fejkötő, az arc körüli részén piros fonállal hímzett egyszerű mintával és keskeny fehér gyári csipkével. 1900 körül hímezték azt a znorát is. amelyet szétfejtve a molnári óvoda őriz (109. kép) más, hasonló motívumokkal hímzett znoraszalagokkal együtt. Az újabb znoratípusokat egyetlen foto (112. kép) képviseli: 1949-ben készítette Rodek Istvánné Tótszentmártonban. A hozzávaló puculica három részből szabott. Hátsó része két darabból készült, melyhez tenyérnyi széles, fehér gyári csipkét varrtak. Mintázata rózsás. Az egyes virágok közé rózsaszín és világoskék kelméből apró alátéteket helyeztek, melyekre fémszálakból álló kis kötegeket varrtak. Hétköznap a fiatalasszonyok is egyszerűbb fejdíszt viseltek. Felette a fejkendő kevésbé piszkolódott, s nem utolsó sorban biztosította a kendő közízlésnek megfelelő állását. Az asszonyok fentebb részletezett fejdísze azért érdemel fokozott figyelmet, mert századunkban ez volt az egyetlen kézi hímzéssel is díszített horvát női viseleti darab. A más zalai falvakban oly kedvelt fehérhímzést itt legfeljebb csak a múlt századi férfiingeken alkalmazták elvétve. A fejkendő patez A fejkendőt templomba lányok és asszonyok egyaránt viselték. Az aszszonyok azonban akkor is fejükre kötötték, ha a házat elhagyták, pl. boltba