Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

A tokica túlélte a flajdankát. Kb. 1940-ig felvették még az ünnepi brokátszoknyához. de egyidejűleg viselték már az újabb ing-, ill. blúzfajtákat is. Női ing, plecek Tavasszal és ősszel a rékli, télen pedig a bájk alatt a tokica csipkés ujja meggyűrődött volna. Ezért hasonló szabású, ám hosszú ujjú blúzféleséget is készítettek, amit pZecefcnek hívtak. A 104/b rajzon látható darabot Tótszentmártonban Bakács Istvánné varrta 1938-ban. Anyaga selyemszállal mintásra szőtt fehér gyolcs. Eleje a mell fölött elvágott, betétje íablicaja szegőkkel és zöldcsíkos kelméből készített rátéttel gazdagon díszített. Hátrésze a lapocka felett keresztben szintén elvágott, ráncolt derékrésszel. A p léceknek több típusát ismerjük: A 79.5.1. lelt. számú darab fehér gyolcsból géppel varrott, bőszabású, rövidujjú és gallér nélküli. Hátul és elől, a mell fölött elvágott, alatta enyhén ráncolt, felette két sor párhuzamos szegő. Szögletes nyakkivágású, elől négyzetalakú tablicaval. Az egyenes szabású karöltő a hónaljban négyzetalakú pálhával bővül. (H: 59,5 cm. B: lent: 130 cm.) A 62.23.1. lelt. sz. darab anyaga még sifon ugyan, de elől középen már végig nyitott. Hat fehér gombbal záródik. Bőségét elől a vállból, ill. a nyak mellől kiinduló sűrű szegőzés biztosítja. Nyakát körben gyárilag hímzett fodor díszíti. Karöltője kerekített. Ujja vállban húzott, a csukló felé enyhén szűkül, s hamis kézelőben végződik. Az elején lent piros fonállal varrott KGY monogram. 1925-ban készítette Tótszerdahelyen Balasin Mártonné, s egyike volt az első újdivatú blúzoknak. Karton, szövet, ill. flanell szoknyához viselte tulajdonosa. Alatta egyszerű szabású inget hordott. A 30-as években igen kedvelték az ibolya színű, a kék, a rózsaszín, valamint a tarka mintás pleceket is. Elejét több-kevesebb szegő, sőt néha slingelés is díszítette. Egy-egy asszony 5—6 pleckát is varratott, ha tehette. Az újabbakat vasárnap, a régebbieket hétköznap, általában felsőblúzként viselték. A foltozottakat — főképp télen — alsóingként is hordták. Kézelőjét és mellrészét a módosabb asszonyok különféle mintájú gépi tűzéssel is cifráztatták. Bakács Istvánné varrónő pl. az 1930-as években zöld és kék színű nyargalássál gépelte a szegőket. A köznapi plecek tarka kartonból, kerekített karöltővel készült és elől végig gombos volt, vagy patentokkal záródott. Hol kis gallérral, hol a nyak körül fodorral vagy csipkével varrták. Sokan maguk is elkészítették. Egy 1909-ben készült elemi iskolai tótszerdahelyi csoportképen a leánykák rékli je fölött már szinte mindenütt a plecek fehér fodra világít. E közkedvelt blúzfélét a bőruhás asszonyok a mai napig viselik, s a plecek név is változatlanul vonatkozik az alsó- és felsőingre egyaránt. A blúz reklec A blúzt azaz refcZecet az újabb divatú szoknyához viselték. Színes szövetből, kasmírból, delinbői. de más kelmékből is készítették. Többnyire varrónő varrta, aki — legalább is a felső részét — mindig kibélelte. Szabása