Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

karcsúsított, de csípőben annyira bővül, hogy szépen ráterüljön a szoknyára. Elől végig kis fekete gombokkal záródik, mellette szegőzések és apró fehér, vagy színes géptűzések láthatók. A bevarrott hosszú ujj a kar vonalát követi. Általában kézelőben végződik, amit cakkosra hajtogatott sárga, rózsaszín, kék vagy egyéb színű szalag, gyári csipke, esetleg szalagbefűzés is ékesít. Ez a ruhadarab már városi hatást tükröz, a századvég viseletére emlékeztet. Csupán színei, s a változatosan alkalmazott, több színű gépi tűzések különböztetik meg más vidékek lányainak, asszonyainak rékliitől. Főleg őszszel és tavasszal — akinek nem volt bájkója, az télen is — viselték. Föléje tarka kasmirkendőt kötöttek. A réklik egy részét a módosabbak szoknyával együtt, öltözetként varratták, ám akinek erre nem telt, külön készíttette, ós elütő színű szoknyával hordta. Az 1914 körüli fotókon a nők •— sőt még a leánykák is — ebben a közkedvelt ruhadarabban láthatók. A legújabb blúzfajták gumes, vinica Kiskanizsai ill. szepetneki hatásra előbb Fityeházon és Murakeresztúron terjedt el a harmincas években az elől végig nyitott, gombokkal vagy patentokkal záródó, bő vonalú, szoknyán kívül hordott blúzféle, melynek aljába gumit fűztek. Szabása már ingblúz fazonú, de készítették tablicás mellrésszel is. Ilyenkor baloldalt patentolódott. Varrták szövetből, lüszterből, műselyemből, kartonból köznapra és ünnepre egyaránt. Még fehér esküvői ruha tartozékaként is őriz Fityeházról a kanizsai múzeum egy darázsolással díszes gumist. A paraszti blúzdivat utolsó állomása az ingblúz, amit ma is kedvelnek. A kötényfélék Az alsókötény frton A századforduló ünnepi viseletének egyik legjellegzetesebb sajátossága Totszentmarton környékén az volt, hogy a fehér flajdanka elé nem egy, hanem két kötényt kötöttek. Nevük: frton ill. surec. Az 1870-es években azonban még nem így volt, amit az is bizonyít, hogy a frtont középütt, ahol a két szél egymást fedi, keskeny színes hímzéssel díszítették. A szakácsnék és segítségeik kötöttek először lakodalmakban a frton elé egy védőkötényt, hogy az előbbit a szennyeződéstől megóvják. Hogy mégis ünnepélyesebbnek tűnjék e védőkötény, színes cérnával kevés mintát gépeltek rá. Ez lassan divattá vált, úgy hogy 1900 körül már mindenki két köténnyel —. a széles frtonnal, előtte pedig a keskenyebb sureccal — ment a templomba. A 106 a rajzon bemutatott frton anyaga fekete klott. Két szélből varrott, és a has előtti rész kivételével sűrűn ráncba szedett. Alját szélesen visszahajtották, majd sárga, halványlila és halványzöld tűzéssel cifrázták. így díszítették a középső összevarrás mentén is. Pirosmintás flanellből készült széles derékpántjára eredetileg ciklámen és sárga színű gyári kötőt ánora varrtak, melyet derekukon körültekerve elől masnira kötöttek. Mivel ezek már lesza-