Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

ahol a hasíték resporek is volt — körül ráncbaszedtek. Széles derékpántját durvább vászonból szabták, s rá elől otthon szőtt kötőt varrtak. Keskenyen felhajtott alja mindig díszítetlen volt. Az asszonyok egy részének azonban már 1900 táján volt egy, a fentihez hasonló fazonú fehér gyolcs alsószoknyája is, de ezt csak a legnagyobb ünnepeken vették fel. Idővel a módos asszonyok bővebb, négyszeles fehér alsószoknyát is varrattak, bár a többség még 1920-ban is csak egyetlen fehér vászon vagy gyolcs pendellyel ment férjhez. A Thury György Múzeum Tótszentmártonból való (Lelt. sz.: 66.99.4) fehér sifon alsószoknyáját 1900 körül már varrógéppel varrták. Az eleje kivételével sűrűn ráncbaszedték. Hasítéka saját anyagából varrott fűzővel kötődik. Nagyon vigyázhatott rá tulajdonosa, mert 1916-ban még jó állapotban ajándékozta férjhezmenő unokájának, akinek ez lett a második alsószoknyája. A nagymama azontúl — mivel öreg volt már, és nem ment a divat után — durva kendervászon alsót viselt flajdankája alatt. A menyecske 1930 körül — midőn a rövidebb, színes szoknya jött divatba — ezt az alsószoknyát is felhajtotta. Ilyen állapotban került a múzeumba. (H: 70 cm, B: 470 cm.) Hétköznap emberemlékezet óta hosszú, színes alsószoknyát hordtak. Télre flanellból, nyárra tarka vászonból készítették. Alatta egyéb fehérneműt nem hordtak. Alsóing, robaca. Kender- vagy lenvászonból kézzel varrott, egyenes szabású, pálhás-vállfoltos, ujjas ingféleség volt, melyhez a derék táján kétszeles, durvább szoknyarészt varrtak. 1920 körül akadt még ilyen az öreg asszonyok ruhái között, de századunkban már nem készítették. Mivel a régieket elviselték vagy elhasználták az utódok foltnak és kapcának, nem maradt az utókorra egy sem.

509 Ezért tartottam szükségesnek, hogy feljegyezzem a szerdahelyi Dobos Andrásné (1966-ban volt 86 éves) értékes adatközlését. Eszerint férjhezmeneteiekor anyósa megszólta, mivel stafírungjában nem volt robaca. Az ugyanis akkor még nap mint nap ebben a gyengén fehérített, féllábszárig érő ingfélében dolgozott a ház körül és a szőlőben. Ebben is aludt. Az anyós inge kézzel varrott volt, felsőrésze len-, alja kendervászonból készült. Bőségét a mellen és a háton néhány vállból kiinduló hajtás biztosította. (Két rövid- és két hosszúujjú robacája volt, az utóbbiakat télen hordta.) Felsőruhák A szoknya flajdanka, robaca. Ez a ruhadarab korábban (1870 körül) még finom háziszőttes szálavászonból, az 1880-as évektől azonban már fehér sifónból készült. Előbb kézzel, m öriz azonban ehhez hasonló darabokat a nagykanizsai múzeum Zalakomárból az 1870-es évekből. Lelt.sz. 52.162.1 KERECSÉNYI E. 1960. 305. A fehér szoknya robaca neve is valószínűleg arra utal, hogy a hajdani hosszú vászoning alsó része külön vált, önálló életre kelt.