Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

tott) és 1 cipész, Murakeresztúron 1 cipész és 3 takács, Fityeházon pedig egy takács képviseli. A takácsmesterséget háziiparként űző félparasztokat, akik — mivel iparengedéllyel nem rendelkeztek — munkájuk után nem is adóztak, nyilván nem vették figyelembe. Érdekes, hogy e régebbi összeírásokban szabóval és szűccsel egyáltalán nem találkozunk. Nyilván azért, mert a báj kokat, kisbundákat s a férfiak posztóöltönyeit jobbára Muraközben vásárolták, ahol a jelzett 1876. évben számos cipész, csizmadia, szabó, szűcs sőt néhány szűrszabó is működött még. A helyzet 1900-ra azonban megváltozott. Főleg a lábbelikészítő ipar fejlődött: a nyolc faluban ui. 33 csizmadia és cipész dolgozott ez évben. Tótszentmártonban és Semjénházán egy-egy szabót is találunk már.

507 E kurta történeti-statisztikai áttekintés után előbb a női, majd a férfi- és gyermekviseletet ismertetem, végül néhány kelengye öszetételét sorolom fel. A női viselet és átalakulása Szerdahely és szűkebb környéke lakóinak egyik legszembetűnőbb ismertetőjele a századfordulón, sőt még a harmincas években is, a népviselet volt. Különösen a nők ruházata különbözött Murakeresztúr és Fityeház méginkább a vegyes anyanyelvű falvak: Bajcsa, Belezna, Miklósfa asszonyainak öltözékétől. A viselet egészét a nyújtott vonalvezetés jellemezte. Ezért mindössze egy — sokan még egyet sem — alsószoknyát hordtak.

508 A hajdan csaknem mindenütt viselt fehér vászonszoknya (flajdanka) — bár sajátos fazonban — a horvát falvakban maradt fenn megyénkben legtovább. E fejezetben gyakran találkozunk majd bizonytalannak tűnő vagy nem egyértelmű elnevezésekkel. Hasztalan próbáltam pl. a robaca szó — ami szoknyát, hosszú köznapi, sőt bokrosújjú inget jelentett egyes adatközlőim szerint — tartalmát pontosan körülhatárolni. A besvica, az opasina vagy a párta pedig még ugyanazon falun belül sem jelentette mindig ugyanazt. Tudomásul kellett hát vennem, hogy egyes régi viseleti darabok nevei már feledésbe merültek vagy elhomályosult ill. megváltozott a jelentésük. Ezért a leggyakrabban használt elnevezéseket következetesen jegyeztem le és ezeket igyekeztem használni. A női ruházat jellegzetes darabjait fejlődésükben ismertetem, s ahol szükséges, kiemelem, hogy mely falvakra jellemzők leginkább. Alsó ruhák Az alsószoknya spodnica, spodnjeca, spojdnjica. Az ünneplő fehér flajdanka (lásd később) alatt háziszőttes kendervászonból varrott 2—3 szeles aisószoknyát viseltek, melyet az eleje kivételével — :,(,7

Nsz. 1900. II. 8oe Egyes adatközlők szerint egyet sem. Visszaemlékeznek ugyanis arra, hogy váratlan zivatar után az asszonyok testére valósággal rátapadt az egyetlen szoknya.