Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
égő. A mai lakásokat — a régivel ellentétben — sok szőnyeg és még több kézimunka teszi barátságossá. Elgondolkoztató azonban, hogy az otthonok többségében miért a kalocsai hímzésű terítő, párna és falvédő a sztár. Holott Vlasics Józsefné és a többi kézimunkaszakkör-vezető ádozatos ügybuzgalommal igyekszik rábeszélni az asszonyokat és lányokat, hogy készítsenek a nagyszülők számára egykor annyira kedves zsnorahímzéssel is asztalterítőt, zsurkészletet, kötényt vagy blúzt, ám csak kevesen hallgatnak a szóra. így a zalai horvátságnak ez az egyetlen ismert hímzése is feledésbe merül majd. A VISELET A Mura menti horvát falvak anyagi kultúrájáról — a régebbi időket tekintve — e téren vannak a leggyérebb ismereteink. A nép ugyanis szegénysége folytán a divatjamúlt darabokat is elhasználta vagy legalábbis átalakította. A szórványosan ránk maradt adatok azt bizonyítják, hogy a ruházati iparnak már a XVIII. században is voltak művelői falvainkban. 1730-ban pl. Tótszentmártonban egy csizmadia évi 10 Ft jövedelmet vallott be. 50/ ' 1770-ben ugyanitt egy varga és egy takács működött. 505 Levéltárainkban minden bizonnyal sok értékes adatot lehetne még előbányászni az elmúlt századok itteni viseletéről. Az 1793. évi nevezetes Mártonnapi vásáron pl. a tótszentmártoni vásári comissarius az alábbi, a kanizsai céhhez tartozó szűrszabóktól szedett bírságot: Gáspár Andrástól 2 szűr után 4 Ft 25 krajcárt, Kovasits Györgytől 2 szűr után 6 Ft-ot, Proszenyák szűrszabó legényétől 2 szűr után 6 Ft ot, Perits Mátyástól 20 krajcárt, Ribarits Mártontól 2 Ft 20 krajcárt, Mezgár Györgytől 2 szűr után 3 Ft-ot, Németh Jánostól 2 szűr után 4 Ft-ot. 1795-ben Nagy Ferenc 3 szűr után 10 Ft bírságot fizetett ugyanitt. A jegyzőkönyvből, sajnos, nem derült ki, hogy mi volt e sok bírság oka. Valószínű, hogy túlontúl cifrák voltak. A vármegyék ugyanis már akkor felfigyeltek a cifraszűr bűnre csábító hatalmára, hisz borsos árukat becsületes munkával sem a pásztorok, sem a parasztok nem tudták megkeresni. 506 Az 1828. évi országos összeírás alkalmával ruházati iparost e falvakban nem említenek, de ez nem sokat bizonyít, mivel ez az összeírás igen megbízhatatlan volt. Az 1876. évi iparkamarai jelentésben a ruházati ipart Tótszentmártonban 1 kalapos, Tótszerdahelyen 2 csizmadia (egyikük segédet illetve inast is tar504 ZML. Conscr. Univ. 1730. 505 ZML. Conscr. Univ. 1770. 506 ZML. Nagykanizsa Levéltára V. fondcsoport 1501. 28. csomó. Vö. GYÖRFFY I. 1930. 192—193.
