Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

cos mosdótál tartására szolgált, öntöttvas gyári mosdótáltartóra csak keveseknek telt. A kredenc csak 1950 táján jelent meg a konyhában is, de többnyire nem újonnan vették, hanem másodkézből. Alapvetően megváltozott a konyha edénykészlete is. A cserép főzőedények a padlásra vagy valamelyik kamrába kerültek, s lekváros, savanyító, zsíros vagy egyéb edényként szolgáltak tovább. Néha tökmagot, babot, hajdinát vagy gyűjtögetés útján szerzett és felhasználásra váró gyógynövényeket tartottak bennünk. Egy részüket kivitték a szőlőhegyre, ahol néha még ma is háromlábú lábosban főzik a gulyást és pörköltet. Az öntöttvas lábasoknak azonban továbbra is jó hasznát vették: bennük főzték a jószág krumpliját és keverték a moslékot. Tovább használták a régi evőeszközt, a fa- és cserép tésztaszürőt. valamint a közkedvelt túrószárítókat és tartókat, tejes- és tej fölösedényeket. Gyakran fogyasztották az ebédet a közös étkezésre szolgáló nagytálból, bár annak helyébe is csakhamar az a lábas lépett, melyben az ételt elkészítették. Egyet azonban hiányoltak az asszonyok az új konyhában, a kemencét. Néhány tehetős gazda rakatott ugyan most is olyan nagyméretű tűzhelyet, amelynek kemencerészében a kenyeret, a rétest és a húst is meg tudták sütni, a többségnek azonban ilyenre nem telt. Ök az udvaron, a nyárikonyhában esetleg valamelyik más toldaléképületben építettek kenyérsütő-kemencét. Ám ezek már korántsem voltak annyira kihasználva, mint az egykori füstöskonyhában. Kenyeret az 1950—60-as évekig sütöttek bennük, a nagy tsz-szervezések óta azonban már a parasztok is boltban vásárolják azt. A kenyérsütés eszközeit azonban sokáig gonddal őrizték, remélvén, hogy szükség lesz még rájuk. A végoromfalas házban talán a kamra berendezése és funkciója változott legkevésbé, legalábbis az 50-es évekig. Néhány a szobából vagy konyhából kikerült bútordarabbal, újabb zománcos edénnyel esetleg mérleggel vagy más korszerűbb eszközzel gyarapodott. Ugyanezt mondhatjuk el a ház toldalékairól is. A nyárikonyha átvállalta a lakókonyhától a piszkosabb munkákat, sőt sok helyütt a konyha teljes funkciója ide szállt alá. Itt aludtak a legöregebbek, itt főztek, itt mosogattak esténként stb. A mai lakásbelső A hazánkban lezajlott nagy gazdasági- társadalmi átalakulás következtében az 1960-as évektől e vidék lakáskultúrája is csaknem azonosult a városéval. A mai lakásbelsőkről közölt felvételek nem kiemelt társadalmi helyzetű vagy különösképp vagyonos családoknál készültek. Az egyik ház asszonya a községi tanács hivatalsegéde, a másiké óvodai dajka. Persze, a lakások többségében ma is csak egyetlen újonnan berendezett — drága szőnyegekkel borított és csaknem lakberendezési kiállítás szintű —• szoba található, melyet főleg vendégfogadásra használnak. A lakószobában azonban még található több régi bútordarab és emléktárgy, az öregekében pedig kifejezetten érződik a megszokás hatalma. A modern könyvespolc és a televízió mellett jól megfér a két régi ágy, előttük a glédába állított székekkel, s meghitt fényt sugároz a szobában a petróleumlámpába szerelt villany-