Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

melyre már a kamrából vezetett masszív lépcsőzet. A bútorzat megváltozásának és az elhelyezés modernizálódásának időpontját több tényező befolyásolta. Az egyes darabok cseréje általában valamely családi eseményhez — születés, házasság, az öregszülő halála — kapcsolódott. Az alapvető átalakulás azonban leginkább az új ház építése során következett be. Ebbe ugyanis már nem szívesen vitték vissza — vagy csak ideiglenesen — a régi berendezést, hanem igyekeztek újat vásárolni. A szegényebbek olcsó fenyőfa bútort, a tehetősek drágább furnérozottat. Ezzel párhuzamosan szorultak háttérbe a szép, virágosán festett bútorok is. Legtovább a sublatládát és sublatot tűrték meg. A szobák berendezése annyira megváltozott, hogy már 1960-ban sem tudtam sarokpados felvételt készíteni, sőt tálast sem találtam az eredeti helyen sehol. Divatos lett a kétpárágyas vagyis hálószobaszerű elrendezés. Az asztalt az ágyak végéhez állították 3—4 székkel. Másutt az ágyak a szoba két szemközti falához kerültek, az asztal pedig a székekkel a szoba közepére. Akinek teljes szoba bútorra nem telt, az is vásárolt néhány festett gyári széket. S ha megmaradt még a régi elrendezés a két egymás végéhez állított ággyal, azontúl ezeket tették párba eléjük, amint még napjainkban is látható néhány idős családnál. Murakeresztúron és Fityeházon korábban zajlott le a szobabelső polgárias átalakulása. Persze, a közösség hagyományőrző szellemén kívül más tényezők is befolyásolták a változtatás vágyát: pl. ha valamelyik családtag a városban kapott munkát vagy állami alkalmazást nyert. De leginkább házasság révén következett be a változás. Murakeresztúr környékén pl. némely asszony már az 1. világháború előtt is egy- vagy kétajtós szekrénnyel sifonér ment férjhez, ugyanakkor a módosabb Tótszerdahelyen Ruzsics István műhelyében 1933-ban készült az első kétajtós szekrény — egyik fele polcozott, a másik akasztós volt —, az ugyancsak neves Fábics Rémusnál pedig csak 1946ban. Az 1920-as évektől találkozunk már elvétve egyéb polgárosultabb bútordarabokkal is, pl. a pohárszékkel kaslen, kredenccel, főleg a városhoz közeli Fityeházon és Bajcsán. Űj bútordarabként jelent meg 1930 körül a pamlag sezlon és a dívány. Az új házakban némiképp csökkent a zsúfoltság. Az idős házaspár szinte kivétel nélkül a konyhai ágyon aludt már, sőt gyakran e legmelegebb helyen ágyaztak meg a kisebb gyermekeknek is egy priccsen kerbet. A konyha lett a család mindennapi életének legfontosabb színhelye. Itt tisztálkodtak, étkeztek most már, itt írták leckéjüket a gyermekek, itt fogadták a gyakori, nem különösképpen megbecsült vendéget. A századforduló utáni évtizedekben tehát a konyha szerepe és berendezése ment át a legnagyobb változáson. Bútorzatát részben a szobából kiszorult, rangjukat vesztett darabok, részben az újak képezték. Az itt felállított ágy, asztal, padok — esetleg még a régi sarokpados elrendezéssel — a szobából kerültek ki, akárcsak némelyik láda, sublatláda vagy szék. Űj darabként jelent meg az edény tartó stelázsi, mely egy falhoz támasztott 5—6 polcos állvány volt. a vizespad, melyen fölül a vödröket, alul a tisztálkodószereket helyezték el, valamint a szögetes fenyőfa hokedli, mely a bádog vagy zomán-