Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

vát, szappant, iratokat tartottak rajta. Ezen szokott állni — ha volt ilyen — a különösen becses iratokat tartalmazó, külföldi eredetű, festett kéregdoboz, a skatula. A gerendába gyakran nagy szögeket is vertek. Az egyikről egy pár csizma, a másikról az ünneplő kengyeles kosárka korpica lógott alá. A sarokban, az ajtó mellett mindig ott állt a házilag készített seprű metla. A füstöskonyha berendezése A füstöskonyha bútorzata roppant szegényes volt. s nemegyszer teljesen házilag készült. Legfontosabb darabja egy ácsolt vagy deszkából- összecsapolt, faszegekkel szegezett, hárompolcos, elől tányértartó lécekkel ellátott tálas stelaza, melyet két nagy szeggel rögzítettek a bejárat melletti falra. (84. rajz). Jellegzetes típusa az egyik Molnáriban gyűjtött darab. Némelyik konyhában állt azonban olyan edény tartó is, melynek négy doronglábát a konyha földjébe ásták be. s e vázt rögzítették néhány léccel egymáshoz. Majd a lábak közé néhány polcot helyeztek, hogy rajtuk tarthassák a nagyméretű edényeket, mozsarakat stb. Mindig állt a konyhában egy asztalként használt vaskos disznóbontószék stol, melynek egy darabból faragott lapja néha 8—10 cm vastag volt. Ebbe ékelték be a lábakat. A falakon néhány kanál- és sótartó, esetleg egy-két rövidebb polc lógott még. A mennyezet gerendáihoz gyakorta szegeztek egymással párhuzamos rudakat. Ezt-azt, főképp azonban tűzifát tartottak rajtuk, bár szárogattak tűzifát a padláslépcső alatti sarokban kot is. A füstoskonyha berendezéséhez tartozott a sokféle cserépedény: a főzéshez használt cserépfazék lonec és cserépbögre loncec, a háromlábú lábasok rangla, ranglica a hozzájuk tartozó fedőkkel rigla, a kerek és hosszú tepsik krogla i doga, tepsija, melyekben húst és rétest sütöttek, a kuglófsütők kuglen, valamint a nem tűzálló agyagból készült —, tehát főzésre nem alkalmas — cserépedények némelyike: így a kőkorsók pinta, pintica, melyekben borecetet vagy petróleumot tartottak, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Elmaradhatatlan tartozéka volt — már a múlt század második felében is — a füstöskonyhás háznak néhány öntöttvas brunc edény: a vasfazék bruncani lonec, a vaslábos bruncana rangla, módosabb házaknál pedig a zománcos öntöttvas serpenyő serpenja, sie fa is. Álltak még a konyhában különféle mozsarak muzdar, mozdar, mosogató, mosdó és egyéb melencék struganja, a disznók ételének megfőzéséhez szükséges katlan, moslékos dézsa scanjak és krumplitörő husáng tokac. Mindezeket a legkülönfélébb helyeken: a disznóbontószéken, a kemence laposra kiképzett tetején vagy padkáin, a tálasokon, esetleg a földön tartották. Az oldalsó tűzhelyen vagy a kemence szája előtt volt a helye a tüzeléskor és főzéskor nélkülözhetetlen kovácsoltvas tűzikutyának és a vasháromlábnak kotlove noge, rangline noge. Előbbin a fahasábokat rakták keresztbe, utóbbira a láb nélküli edényeket állították. A kemence mellett állt a kenyérsütőlapát lopata, a pemet melo és a szénvonó gr ebiica, módosabb házaknál pedig a kovácsolt fazékvilla krugla, brukle is, mellyel a forró kemencéből húzták ki a fazekat, lábost.