Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

A kamra hagyományos berendezése A szobánál kisebb kamra bútorzatát és berendezését több tényező befolyásolta. Népes családok általában hátsószobaként használták, beállítván egy ágyat, s a menyecske staférungos ládáját. Néha rakattak benne egyszerű cserépkályhát vagy vasplatnis tűzhelyet is. A kamra egyébként az értékesebb élelmiszerek és a fontosabb házi eszközök, ill. szerszámok tárolására szolgált. Itt tartották hitvány tulipános vagy ácsolt ládában skrinja — esetleg kisebb fajta hombárban zitnica — a kukorica- és rozslisztet, a korpát és a féltett, takarékosan beosztott búzalisztet. A földre helyezett gerendákra állították a fa- vagy vasabroncsos — zsírt és lesütött húst tartalmazó — favéndőket lodrica, a savanyúkáposztás kádat kada ze zele és a boroshordókat lagev. Itt lógott le valamelyik gerendáról — hogy egér. patkány hozzá ne férhessen — a túrószárító sirnok, lieska, melyben táplálkozásuk fontos anyagát, a füstölt túrót tárolták. Ez még az 50-es években is jellegzetes készítmény volt. Igen sok változata ismert. A 91,'a rajzon egy legalább 120 éves, szokatlanul terjedelmes példány látható, mely a módos molnári fuvaros, Kukuruzsnyák Csongor István padlásáról került gyűjteményünkbe. Anyaga fenyőfa. Az ácsolt keretet 3 oldalról úgy rácsozták be. miként a szobák udvarra néző — szellőzés céljából többnyire nyitva hagyott — ablakait. Neve is ugyanaz: resetke (H: 66, Sz: 73, M: 59,8 cm.) Hajdan a füstös padlás magasságában az utcára néző végoromfal előtt volt a szabadban felakasztva. (Vő. 30. fotó) 60—80 kúpalakú, csúcsos túró fért bele. Az ugyanazon padláson levő másik kettőt vesszőből, ill. iszalagból fonták szögletes vázra, de azok már rég tönkrementek, s tűzre dobták őket. Jóval fiatalabb a fentinél, mert 1921-ben készült az az ugyancsak molnári darab, melynek vázát, tetejét, fenekét és 2 ajtaját ácsolt tölgyfa, oldalait pedig belefűzött erős drótok alkotják. (91 b rajz). Ebben is volt középütt egy polc. Az ajándékozó veje készítette az otthon látott, lécezett oldalú, favázas darab sirnica mintájára. De mivel a lécet kirágták az egerek, úgy gondolta, hogy az általa alkalmazott újítással fog ki rajtuk. A padlásgerendába vert faszegről lógott alá. (H: 37,4, Sz: 37,1, M: 55,8 cm.) Még fiatalabb a 91/c rajzon látható murakeresztúri sirnica, melyet 1925 körül készített az ajándékozó saját háztartásuk részére. Fenyőfalécekből csapolt és szegezett, takaros készítmény elől 2 szíjpánttal rögzített ajtóval. Ennek közepén is van egy polc. (H: 53, Sz: 40,2, M: 43 cm.) Az előbbieknél hevenyészettebb, egyúttal jóval kisebb az a beleznai darab (91,'d rajz), melyet Korosec Ferenc örökölt a szüleitől, azért nem ismeri a készítés körülményeit. Gerendára akasztva lógott a kamrában, ők maguk is szárogattak benne még 1960 körül is füstölt túrót. Elejéről a kis drótvázas ajtó azóta leszakadt, így a rajzon csak nyitottan ábrázolhattuk. (H: 40, Sz: 32, M: 28 cm.) Sajnos, a hajdan oly általános és közkedvelt, vesszőből és iszalagból font túrószárítók közül — ezek Muraközben ma is kedveltek — már egyetlen egy sem került a kanizsai múzeumba. Egy 1955-ben látott molnári Ijeskat azonban bemutatok a 91,é rajzon.