Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

pon sima, ünnepeken azonban fölszedéses hímű. takácsszőttes dísztörülközőt brisac terítettek. Némelyik házban két tálas is volt — mindkét sarokpad felett egy-egy — ám ilyenkor az egyiknek vagy nem volt rúdja, vagy nem használták. Csipkézett karzatához egykor tányérokat, mázas cseréptálakat támasztottak — magam már csak fajanszot láttam rajtuk —, a fogasok egy részére pedig a bisztricei vagy más búcsúból hozott kis díszkorsókat putrica, esetleg citerát akasztottak. Utóbbiakon később gyakran lógott kabát, tarisznya is. Valószínűleg többnyire asztalos készítette a tálast is, az ágyhoz és a padokhoz hasonlóan olajfestékkel festvén le. Sajnos, a füstöskonyhából beszivárgó füst idővel csaknem feketére szennyezte őket, Csak a konzerválás során fedezzük fel nemegyszer meglepetve a vastag koromréteg alatti eredeti élénksárga, bordó, barna, zöld és kék mintázatot, sőt néha a készítés évét és a megrendelő nevét is. A 81. képen látható tálas egy becsehelyi horvát pince falán lógott még a közelmúltban is. Formája a megszokott, festése rutinos. Megrendelésre készülhetett, mert a következő felirat olvasható rajta: Kanisai Katti 1898 Letta. Hasonló formájú, de díszítésében merőben eltérő az 1910-es évszámmal datált szentmártoni tálas (Lelt. sz.: 62.23.2). Sötétzöld alapon lendületes ecsetkezeléssel sárga, bordó, barna és zöld olaj festésű növényi motívumokkal, a fogak körül pedig pettyekből álló körökkel díszítették. (H:199, M:34,4, Sz: 13,5 cm). Egy Láncos nevű asztalos készítette Kotoriban, s kb. 1960-ig a sarokpad fölött lógott. A karfája mögött cifra tányérok álltak, a fogason kis korsók és poharak lógtak, a rúdon pedig hímes törülköző. A régi tálast néha másodlagosan is felhasználták. Került múzeumunkba pl. Tótszentmártonból egy olyan festett fogas, melynél egyértelmű, hogy tálasból alakították át. De Dél-Zala más falvaiból is számos hasonló festett tálas került gyűjteményünkbe. Így pl. Miklósfáról, Beleznáról, Muraszemenyéről, csaknem mind a Mura közeléből. További vizsgálatot igényelne, vajon nem a Muraközből kerültek-e ezek is hozzánk? Vagy helyben is készítettek hasonlókat. Bár a tálasok mérete általában hasonló, akad közöttük rendkívüli hosszúságú is, mint pl. a Kollátszegen gyűjtött, 1856-ra datált, eredetileg piros alapszínű, de később barnára átfestett darab, melynek hossza 267 cm. (Lelt. sz.: 65. 72.1). A sarokpad klopa na voglu, klop A tálas alatti, szentképekkel díszített sarokban állt az otthon gyártott keményfa vagy az újabb, asztalos készítette sarokpad. Ez mindig a szoba díszét képezte és számos változata ismert. Széles keretbe foglalt támlája újabban már fűrészelt és áttört mintázattal vagy esztergályozott elemekkel díszített, s a már ismertetett technikával festett, Üj korukban festett volt e padok ülőlapja is, ám idők folyamán ott kopott le a mintázat legelőször, s az ma már nem is rekonstruálható. (81. kép) Hajdan az új ház szobájába a gazda először a sarokpadot, a tálast és a rudat készítette el; a szó szoros értelmében beszabta a rendelkezésre álló térbe. Az előbbi támlája lehetőleg hárs-, szil- vagy nyárfából készült, mert azt jobban meg tudták munkálni.