Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

A 64. sz. képen egy 1927-ben Szerdahelyen készült sarokpad látható (Lelt. sz.: 78.101.1.1—2), amit a híres szerdahelyi asztalos: Ruzsics Rémus ké­szített puhafából faszegekkel és csapolással, majd esztergályozott elemekkel díszítette. E piros alapon gazdagon festett bútor két darabja eredetileg derék­szögben illeszkedett egymáshoz. Mivel az új házba nem fért be. 1970 körül az élben érintkező sarkokat, sajnos, levágták. (H: 156, M: 95, Sz: 38,3 cm.) Egy ideig még így használták a konyhában ill. az előszobában, de mikor oda is új bútort vettek, kidobták a pajtába. Molnáriból került gyűjteményünkbe az a sarokpad (Lelt. sz: 78.127.7—8), melyet egy Serbat nevű asztalos kb. 1910-ben készített Kotoriban. Puhafából fűrészelt, csapolt, faszegekkel szegezett darab. Díszét a háttámla képezi, melynél két-két esztergályozott léc között tulipánra emlékeztető, faragott ele­mek váltják egymást. Alapszíne barna, sárga, piros, fehér és kék olajfestésű virágokkal díszítették. Szokatlanul hosszú: 207 cm, M: 92, Sz: 37.5 cm. Ennek a másik felét is megcsonkították. A lábából azért vágtak le, hogy az ágy mel­lé téve azzal egy magasságú legyen, s meg lehessen ágyazni rajta a kisgye­reknek, a végéből pedig azért, hogy könnyebben tudjanak tőle mozogni. Az elmúlt két évben nagyon sok parasztházat végigjártam, sarokpados szobát azonban már nem találtam. Néhány helyen viszontláttam ugyan még egyes darabjait az előszobában, a hátsó konyhában vagy a kamrában, de csu­pán egyetlen háznál találtam meg az egész együttest. Egy idős szerdahelyi asszony otthonában, de ott is már csak a konyhában (63. kép). E sarokpadon középütt az 1922-es évszám olvasható. Helybeli asztalos készítette. 1900 után az asztal mellé gyakran már nem sarokpadot, hanem két kü­lönálló karospadot helyeztek, melyek később — a szoba átrendezése után — önálló bútorként szerepelhettek. Ezek is fenyőfából készültek, változatos, át­tört mintázatú és esztergályozott elemekkel gazdagított támlával, s olyan szé­les ülőlappal, hogy aludni is lehessen rajta. Festésükről általában ráismertek a mesterre, de legalább is annak körére. Az asztal stol A sarokpad csaknem mindig nagyméretű asztalt fogott közre, mely több­nyire asztalosmunka volt. Anyaga általában keményfa, zsilipéit, csapolt ki­vitelben. Négy lábát keresztben egymásra merőleges merevítőlécek rögzítet­ték. Az X alakú merevítő újabb keletű. Ujabb divatú az a fiókosasztal is, amit a 81. sz. képen láthatunk. A régebbiek két fasín között húzogatható, hatalmas, a lábak közé lógó fiókkal készültek, melyben evőeszközt, főzőka­nalat, só- és paprikatartót stb. tartottak. Léteztek azonban hajdan emezeknél jóval kisebb asztalok is, melyeket mindig a gazdák készítettek. Egy régi pajtában találtam pl. azt a 69. sz. raj­zon látható asztalszéket, melyet egy ezermester parasztember, Glogovecz Jó­zsef készített 1923-ban, Molnáriban. Anyaga bükkfa. Fejszével megmunkált elemeit zsilipeléssel illesztette és faszegekkel rögzítette egymáshoz. Fedőlapja feltűnően kicsi, vaspántokkal és belecsapolt fadarabkákkal rögzített. Fiókja hiányzik. Mivel tulajdonosa restellte, hogy nekik csak ilyen házilag készült asztalra telt, vörösesbarna olaj festékkel a régi, asztalosok készítette ágyéhoz

Next

/
Thumbnails
Contents