Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

tó, gondosan téglázott padozat és deszkázott, gerendás födém biztosította a kellő meleget, egyben a jó szellőzést. A bejárat mellett gyakran ott állt a szalmával vagy kukoricaszárral befont prices, melyen a család azon férfitagja, ill. a fiatal házaspár aludt, aki a jószágra felügyelt. Az istálló berendezése egyébként a szokásos volt: hosszú jászol kopanja, kupanja, szélén az állatok megkötésére szolgáló karikákkal, felette a szálastakarmány számára falra függesztett létrával lojtra. Volt takarmánytároló jászol senik is. Ajtaját régen faszerkezettel, később kovácsolt tolózárral zárták. 5. Az ólak kotec E fogalomkörbe a sertés- és baromfiólak tartoznak. A favázas szerkezetű, zsilipéit vagy deszkázott oldalú disznóólak szintén több részből álltak. Egyikben az anyadisznót tartották malacaival, a másikban a süldőket. Ahol még több sertést neveltek, újabb ólak csatlakoztak emezekhez, melyek hol a telekhatár melletti épületsorban, hol azokkal szemben, a trágyadomb közelében álltak. Ezeket a fa építményeket minden ügyeskezű gazda maga is elkészíthette. Kézügyességét, a famunkához való hozzáállását fémjelezték ezen másodlagos gazdasági épületek. 1930 táján a nagyobb gazdák az ólakat is téglából kezdték építtetni, padlásolt félnyeregtetővel és kifutóval. A padláson mindenféle „valamikor esetleg még jó lesz" eszközt és szerszámot tartottak, hisz az önellátó paraszti gazdaság egyik legjellemzőbb ismertetőjegye az olyan mérvű felszereltség volt, amely lehetségessé tette a szerszámok házilag történő javítását. A disznóól padlása néha tyúkólként szolgált. A baromfi elhelyezését változatos és ötletes módon oldották meg. Néhol a még el nem bontott füstöskonyhában, másutt deszkából összerótt, többrekeszes, különálló ólban katroc, ketroc tartották őket, sőt néhol a kukoricagóré alján képezték ki szállásukat. Sokhelyütt téglaólban hál a baromfi i&. E vidék népe nagyon kedveli a galambot. Ezért sok udvarban áll galambdúc golobenjak, gulubinjak. Elhelyezésük, formai megoldásuk változatos és hangulatos. 6. A kukoricakas kurznak, kurznjak A horvát parasztudvar egyik legjellegzetesebb építménye a kukorica tárolására szolgáló kas volt. Építésmódjával, fonásával, országos, sőt nemzetközi elterjedésével Balassa Iván kitűnő könyve'

181

' foglalkozik részletesen, de Seemayer Vilmosnak is jelent meg róla értékes tipológia ja/'

90 E művekből megtudjuk, hogy a Zala és Somogy megyei kukoricakasok azonos típusba tartoznak. Maga az építmény két külön részből áll: az ácsolt keményfa rámából és az erős, fűzvesszőből vagy iszalagból fonott kasból. Lábazatát két hatalmas, durván megmunkált akác- vagy tölgyfarönk alkotja. Ez tartja az ácsmunkával készült rámát, ami a kast fogja közre. Az előbbit az ügyes gazda maga is elkészíthette, a kast azonban mindig mesteremberrel 489 BALASSA I. 1960. 490 SEEMAYER V. 1934. 27—35.