Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
Az alaprajzok a következő változatokat (45. ábra) mutatják: 1. Legegyszerűbb típus a két- vagy háromhelyiséges, pitvar nélküli lakóház, hiza. A szobába, a füstöskonyhába, zqkadena kunjha, dimnjak és — ha volt — a hátsó szobába vagy a kamrába, komora, spajza külön ajtó nyílt. Előfordult, hogy a harmadik helyiség az istálló volt. 2. Másik típus a szoba-konyha-kamrás ház pitvarral, gang gank, tornác. Ha ez utóbbi szélesebb, 80—100 cm-es volt. a tetőszerkezetet rust 5—6 faragott oszlop, stop tartotta. Ha a pitvar folytatódott az utcai szoba előtt is, a végoromfal pricelek elé is 2—3 faragott oszlopot helyeztek. (Akkor kettőt, ha az északi főfalat meghosszabbították a tetőszerkezet hosszában.) Az előtornácot az utca felé egy az oszlopokat összekötő deszka mellvéd zárta le. 3. Előfordult, hogy a pitvart a tető teljes szélességében nagyobbra épített kamra vagy hátsó szoba zárta le. Ajtaja ilyenkor a pitvar végéből nyílott. Főleg akkor építkeztek így, ha a bejáratokat óvni akarták az erős északi széltől, va gy pedig a népes család miatt szükség volt a nagyobb belső térre. 4. Ritkábban csak a konyha előtt alakítottak ki annak teljes szélességében egy kb. másfél méteres, az udvar felé nyitott pitvart, melynek sárgerendáját, vdilna greda többnyire egy oszlop támasztotta alá. Ezzel természetesen kisebbé vált a konyha alapterülete. A. padlásajtó — ha volt ilyen — szintén a tornácról nyílt. A padlásra, najéa vezető létraszerű lépcsőt a konyha terébe állították, ezzel is elősegítve a füst gyorsabb távozását a padlás felé. Néha azonban a tornácról lehetett oda — a padlásnyíláshoz támasztott létrán — feljutni. A padlást, ha tudták, gondosan zárták, mivel ott füstölték a húst. Gabona és szemestermény tárolására csak később használták, amikor a füst elvezetését már kéménnyel oldották meg. Azt ma már — sajnos — nem tudjuk megállapítani, hogy pl. az 1930-ban még fennállt fatalpas lakóházak közül hány tartozott az egyik vagy a másik típusba. Az idős emberek szerint azonban a 4. házfajta volt a legújabb és legritkább. A parasztembernek ugyanis mindig szüksége volt a nagy konyhára, hisz abban állt a sütés-főzéskor nélkülözhetetlen kemence, krusna pec, ill. a szoba fűtéséhez szükséges, ugyancsak sárból épített tűzhely, bruncena pec, brunec. A századfordulótól a hatóságok — a gyakori tűzesetek miatt — tiltották a zsúpos, sop házakat. De parasztgazdáink is törekedtek, hogy házukra mielőbb cserépzsindely kerüljön. Ezért 1900 után mindenütt gyorsan csökkent a zsúpfedeles házak száma (27. táblázat). A favázas szerkezetűeké azonban Bajcsán. Semjénházán és Petriventén még 1930-ban is feltűnően magas volt, míg Fityeházon főleg tömésfallal építkeztek. A favázas szerkezetű ház az építés anyaga és módja szerint a következő lehet: 1. A boronaház hiza z brvne az idős parasztemberek szerint mindig zsilipéit zlebano boronából készült. A boronák kb. 5 cm vastag fejszézett pallók, brana, brona voltak, s miután becsúztatták őket a sarokgerendák vájataiba. zsilipjébe zleb, pelyvás sárral plevnato blato vastagon betapasztották a házat, hogy melegebb legyen. Keresztvéges boronaházról csak kettőről tudunk. Még az I. világháború idején bontották le őket Semjénházán, ill. Molnáriban.
