Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

Az 1860-as évekből származó ún. II. katonai felmérés térképén''

78 együtt láthatjuk a Mura menti horvát falvakat és határukat. Tótszerdahely már több utcás, kiterjedt település, néhány ház azonban elszórtan áll még. Szinte egész határa mezőgazdasági művelés alatt áll. Molnári települési képe szabálytalanabb. Mivel a falu meglehetősen mély fekvésű, a házakat, ahol lehetett, az utca partosabb oldalára építették. A hajdani Zrínyivár helye a Gradiste dűlőben ekkor már szántó, ill. rét. Külön kell szólnunk Semjénházáról, melyet hol Erdősfának, hol Semjénföldének neveztek, mert az egymással szomszédos két domborulat egyikén a középkori Erdősfa/'

71

' másikán a kis Semjénháza feküdt. A török idők alatt lakóik a környező erdőkbe menekültek, s nagyrészt elpusztultak. A visszatérők először Erdősfát keltették új életre, és csak a lakosság gyarapodása és a beltelek megnövelése után szállták meg a másik dombot: a hajdani Semjénföldét is. A majorságok kiterjesztése idején, midőn a földesurak egy-egy puszta, pl. Cinegefölde, Bánfalva, Mikefa, Szentmihály, Gyurgyánc stb. birtoklásáért pereskedtek, a tanúvallomást tevő parasztok többnyire pontosan és egybehangzóan közölték a hatósággal az elpusztult falvak apáról fiúra hagyományozódó határjeleit. Elgondolkoztató példaként arra, miként őrizte meg a paraszti tudat — a jövő békésebb birtoklási viszonyainak reményében — a török előtti határokat és határjeleket/'

80 Az említett térképen az elpusztult falvak egy része már csak földrajzi névként —- mint erdő, rét vagy szántó — található meg, többségük azonban urasági major lett, mint pl. Vente, Bánfa, és Gyurgyánc. Az 1865-ben megnyitott nagykanizsa-barcsi vasútvonal nagy hatással volt e vidék gazdasági életére. A hosszú távú fuvarozást nagyrészt felváltotta a különféle termények és áruk vasúti szállítása. A vasút településfejlesztő hatása főleg a közeli Nagykanizsa, a századfordulótól pedig Murakeresztúr fokozott népesedésében és társadalmi differenciálódásában nyilvánul meg. Lényegesen befolyásolták a falvak határának gazdasági viszonyait és a faluképet egyes nagybirtokosok múlt század végi parcellázásai is. A fuvarozás, a viszonteladás, a fejlett állattartás és élénkülő kereskedelem következtében kialakult egy, az általánosnál szélesebb látókörű, tehetős paraszti réteg. Muraközhöz hasonlóan''

81 ekkortájt emelték a falvak központjában — többnyire két utca találkozásánál — azokat a kápolnákat és harangtornyokat, melyek oly jellegzetessé teszik a horvát utcaképet. E kápolnák mellé, a dűlőutak kezdetéhez, sőt nemegyszer saját házuk elé is a módos gazdák — fogadalomból, egyúttal hivalkodásból is — díszes kőkeresztet állíttattak. A korábbi népi barokk fakorpuszokkal vagy bádog Krisztusokkal ellátott fakereszteket ilyenkor általában valamelyik dűlőút mellé helyezték át, majd az 1930-as években végleg elbontották őket. Ez idő tájt, az I. világháború előtt ment végbe a lakótelkek sűrűbb beépítése is. A még mindig apró, végoromfalas házak bejárata elé oszlopos verandát, 478 OL Batth. P. 1313. Maj. Lad. 13. No. 7. Kanizsa 1743. 479 HT. B. IX. a 530. 1864. 480 OL Batth. P. 1313. Maj. Lad. 14. No. 42. 13. Kanizsa 1754. 481 HORVÁTH A. 1956. A kitűnő kötet számos szakrális népi emléket mutat be.