Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

szerdahelyé pedig 107,9. Még ekkor is ez utóbbi a horvát falvak legnépesebbike és ipari központja, s csak jóval később előzi meg a forgalmas vasútállomása következtében nagyobb helyzeti energiával rendelkező Murakeresztúr. (6. táblázat.) A továbbiakban vizsgáljuk meg néhány egyéni jellegzetességet is mutató falu 1864—1866 között készült kataszteri térképét a településszerkezet szempontjából! Bár e térképek még lépték nélküliek, mégis nagy haszonnal forgathatjuk őket, hisz nemcsak a beltelkek nagyságát és alakját ábrázolják a rajtuk levő lakóházzal, de többnyire még az udvar és a kert közötti határvonalat is jelzik/'

75 Maga a település mind a nyolc helységnél szabálytalan alakú. Hogy a korábbi településhatárok miként húzódtak, arról, sajnos, nincs biztos tudomásunk. De valószínűleg változatlanok maradtak, csak a bekebelezett pusztákkal bővültek. Az utcák vonala még girbe-gurba, az országút is erősen kanyarog. Elsőként a régi egyházi-közigazgatási központtal, Tótszentmártonnal foglalkozom. Már ekkor több utcás falu, de mivel itt nagyobbak voltak a telkek, a település szerkezete némileg lazább, mint a többi falunál. (Népsűrűsége 1870ben 88 fő volt.) Jól látható a telkek osztódása, ami úgy történhetett, hogy az örökösök vagy társtulajdonosok csak a külső kertet osztották meg ténylegesen, a beltelek, ill. az udvar azonban közös használatban maradt. A családok néha ugyanazon házban laktak, máskor külön építkeztek. A házak csaknem mindenütt az északi telekhatár mentén állnak, de utcavonalra kiépített is akad. Többnyire végoromfallal néznek az utcára, és nagyságuk igen változó. A központban — egyben a környék legmagasabb pontján — a templom és az aránylag nagyméretű, téglából épült plébánia áll. Tőle északra, a patak partján a kastély és a kiterjedt uradalmi major látható. Feltűnő objektum egy zártudvaros, kerített, ismeretlen rendeltetésű épület. A templomhoz közeli kastély ugyancsak magaslatról uralkodik a falun. Meglepő, hogy már ekkor, 1864ben megkezdődött a patak menti, mélyebben fekvő terület szabálytalan alakú, igen rövid telkekre való felosztása. A hagyomány szerint ezeket a zselléreknek osztotta az uraság. Közülük többön áll már egy apró ház. Megfigyelhetjük azt is, hogy a kelet—nyugati irányú utcákon az északi oldal lakóházai ablaktalan hátukkal épültek az utcavonalra, nyilván azért, hogy a bejáratok dél felé nézhessenek. A temetőt a Muzge dűlőben találjuk, a határ jelentős része: a 11. sz. Veliko Polje (Nagymező), a 12. sz. Zibalke, a 16. sz. Bukevje (Bükkös), a 23. sz. Mochvár, a 28. sz. Pod Stukom, a 32. sz. Stuk és 33. sz. Pod Verti (Kertek alatt) ekkor még a földesúr tulajdonában álltak. (8—9. kép) Kollátszeg közvetlenül a légrádi határ mellett fekszik, és a 71—204. beltelekszámokat viseli. A térképen jól látható a helység halmazjellege. Utcahálózata teljesen szabálytalan, a házak hol szűk, szalag alakú, hol trapézszerűen szélesedő vagy teljesen szabálytalan telkeken állnak. Feltűnően sok az igen rövid és szűk telek. Alig elképzelhető, miként tudták ezeken a szükséges mezőgazdasági munkákat elvégezni, s kellő számú jószágot tartani. 475 NJF alaptérképe, Bajcsa.