Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
A házak elhelyezése a portákon szintén rendszertelen. Hol az utca vonalán állnak, hol attól néhány méterre, hol a telek közepe táján. De itt is megfigyelhető az a törekvés, hogy ablak nélküli, zárt végük (a kamra) nézzen északra, (így volt ez a bontás közben fényképezett, másutt részletesen leírt Táncsics u. 5. sz. alatti háznál is. 47 ' 1 ) A telkek nagy része többszörösen megosztott. Hol külön ház áll már rajtuk, hol közösen laknak még a tulajdonosok. Kollátszeget a Kisréti és Nagylegelői dűlőt átszelő hosszú, egyenes út köti össze az egykori apátsági majorral és a belőle fejlődött Murakeresztúrral. Az itteni jobbágy telkeket azonban nem az előbbi útvonalra merőleges Malomi út vonalában mérette ki az apátság, hanem az északra fekvő partosabb részeken. Már ekkor elkezdődött a vasútra merőleges Nagyréti dűlő mentén is az igen apró, téglalap alakú telkek osztása. (Tőle keletre terült el a földesúri major.) Keresztúr ekkor még kevésbé lakott, mint Kollátszeg, mindössze 69 telekkönyvi tétel jelzi. Határa nagyrészt mélyen fekvő, tehát kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú. Eg3>-edül a Légráddal és Szepetnekkel szomszédos északnyugati csücsök dombos. Itt találhatók a szőlőhegyek: Bóni-hegy valamint Alsó- és Felső-Üjhegy. A legjobb szántókat, pl. a Felső-mezőt Gornje Polje és a Belső-mezőt a földesúr birtokolta. Fejlődésére feltétlenül jótékony hatással volt a Mura biztosította vízienergia. 1876-ban még 17 malom őrölt a folyón, tulajdonosaik csaknem 100 forint adót fizettek. De települést fejlesztő hatása volt a közeli révnek ill. gázlónak is, bár az előbbi a túloldalon fekvő Kotorit gazdagította. (28. kép) Fityeház belterülete érintkezik a hatalmas öregerdővel, melytől délre, partos helyen terül el. Észak felé az erdő szomszédságában találjuk a temetőt. A szabálytalan formájú, rövidebb-hosszabb szalagtelkekre tagolt belterület eredetileg egyutcás lehetett, s a nyugati sorból csak később alakíthatta ki az uraság — a már ismert per következményeként — a második utcát, s a szűk zsellértelkeket. Az 1865. évi felmérés idején 143 ház állt benne. A telkek nagy része már ekkor megosztott, sőt egyiknek-rnásiknak 3 tulajdonosa volt. A házakat itt is a telek északi oldalán építették, ám itt azonnal észrevehető az utcavonalra történő építkezés. Ügy tűnik, hogy a megosztott telkek tulajdonosai többnyire közös fedél alatt laktak. Feltűnően rövidek a Cigány és Hosszú utca közötti zsellértelkek; emiatt azonban szélesebbre mérték őket. Érdekes módon egy-két Cigány utcai házat nem az utcafrontra, hanem a telek öregerdő felőli végére építettek. A település különös sajátossága volt a falu közepén ormótlankodó, vízzel teli gödör, a Mláka, mely a hagyomány szerint úgy keletkezett, hogy a földesúr innen termeltette ki a téglaégetéshez szükséges agyagot. Később a parasztok is itt bányászták a faltöméshez szükséges sárga agyagot, így a gödör egyre nagyobb és mélyebb lett. 477 A falu határának nagy részét a hercegi öregerdő foglalta el. Mellette fekszik a török időben elpusztult Mikefapuszta, melyért egy évszázadon át eredménytelenül harcolt a lakosság a földesúrral. Az öregerdő szélén terül el Bajcsa beltelke is. (33—34. kép) 47(1 Kerecsényi E. 1971. 477 A Mláka-t 1950 után feltöltötték. Jelenleg sportpálya.
