Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
méktelen határaik miatt minden iparkodásaik mellett alig volnának képesek a mindennapi kenyereiket megtermeszteni, a czélban vett Szabályozástól mentessenek fel, s' az eddigi Jobbágyi birtok és Kötelesség mellett továbbra is Kegyeimessen hagyattassanak meg". ... A hercegi válasz szerint azonban a készülő szabályozásnál már figyelembe vették a bajcsaiak földjének terméketlenségét, különben is a rendezés úgy készül, hogy általa ,, . . . nemcsak néhányan, hanem a' Helységnek majd nem minden Lakosai a földbirtok egyerányos felosztásával boldogíttatnának, emenek leendő végrehajtásátul el nem álhatok ..." S ha ezt a „kegyelmet" visszautasítanák a bajcsaiak, s a „reájok mért Jobbágyi Üléseket fel vállalni vonakodnának" ../., a herceg már előre kijelenti, hogy ... ,,a' már kifüzetet Irtások azonnal Uradalmi művelés alá fognak kerülni, s nálok csak a régi Urbériumjókban ki jelelt csekély földmennyiség fog még hagyatni, továbbá úgy fognak tekintetni, mind házas Zsellérek, s ezen helyheztetés is tsak addig hagyatni, miglen ezen Jobbágyi Ülésekre más Helyekből alkalmatos Jobbágyok magokat nem jelentenék, kiknek a földek ezen czélra- által adathatnak"/' 7 ' 1 Bajcsa úrbéri regulációjának részletezését azért tartottam fontosnak, mert általa bepillantást nyerhetünk abba az átalakulásba, amely a horvát falvak korábbi — valószínűleg halmazszerű •—- településszerkezetét gyökeresen megváltoztatta, s helyette mérnökökkel megterveztetett és kimért, szalagtelkes — utcás falukat hozott létre. Érdekes, hogy Bajcsa 1864. évi térképén a Szepetneki utca Mala vulica és Kis utca előkertes, a Velka vulica azonban nem. 1848-ig megtörtént a többi horvát falu úrbéri rendezése is, bár a tagosítást és a legelő-elkülönítést többnyire nem hajtották végre. Kivételt csak — mint még szólok róla — Kollátszeg belsősége képezett. A közölt úgynevezett 100 éves kataszteri térképeken tehát már a szabályozott és újramért faluk településképét látjuk. Elképzelésünk azonban lehet a korábbi helyzetről is: Kollátszeg ugyanis megmaradt halmazfalunak, s Petriventén is csak a Nagy Pázsit ill. a patak mellett látunk soros utcát, míg a település másik része halmaz jellegű. A falvak településszerkezetének vizsgálata során megpróbáltam összefüggést keresni a jobbágytelkek 1767 és 1848 közötti mennyiségi és nagyságbeli változása — mint pl. a telkek számának növelése és a csupán Fityeházán nagymérvű zselléresedés — valamint a népesség gyarapodása között, de törvényszerűséget nem tapasztaltam. Hisz az 1767-ben legkisebb telekátlagú falu, Bajcsa lélekszámának 1785 és 1870 közötti növekedési indexe nagyobb, mint a köztudottan módos Tótszentmártoné. (Ezé a legalacsonyabb, noha telekátlaga 1767-ben még 0,46 volt.) A döbbenetesen elzselléresedett Fityeház szaporodási indexe ugyanekkor még Bajosáénál is magasabb, azaz 178% volt. A lélekszám gyarapodásában az említett 85 év alatt tehát a falvak között jelentős eltérés nincs. Egyedül Petrivente ugrik ki — de Vente hozzászámlálása miatt — 241,1%-os növekedéssel. Ennek oka talán az, hogy a kezdeti csekély lélekszámhoz viszonyítva aránylag itt volt legtágasabb a falu határa. 1870. évi népsűrűsége pl. mindössze 63,3, míg Fityeházé ugyanekkor 132,6, Tót474 Lásd 451. jegyzet. 1835 körül.
