Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

III. HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA A kötet első részében a községek történetét ismertettem a települések kialakulásától napjainkig. Hol gazdagabb, hol soványabb anyag állt rendelkezésemre, bár a levéltáraktól a földhivatalig, a szakkönyvektől a néphagyományig a megismerésnek tág tere állt előttem. Egészen más a helyzet a néprajzi résszel. Tudomásom szerint e tájegység anyagi kultúrájával behatóbban még nem foglalkozott senki, csupán SEEMAYER Vilmosnak jelent meg az 1930-as években néhány rövid, bár értéke ; cikke a Mura-mente népi építkezéséről, szőlőműveléséről stb. A folklór kutatása terén már gazdagabb a termés. 1974-ben megjelent ZGANEC Vinkó Pucke popijevke hrvata iz okoiice velike Kanize u Madarskoj című kitűnő kötete, VUJICSICS Tihamér értékes népzenei adatgyűjtést publikált, EPERJESSY Ernő pedig a Borbála-napi népszokásokat tette közzé. De végeztek áldozatos és önzetlen gyűjtéseket lelkes helyi pedagógusok és népművelők is, mint pl. BLAZSETIN István, HORVÁTH Lajos és VLASICS József. A pávakörök, az úttörő tánccsoport, s általában a kultúrc söpörtök műsorát az ő gyűjtéseik alapján állították és állítják össze. Az anyagi kultúra pusztuló emlékeiből ugyanekkor az 1960-as évekig csak kevés darab került köz- vagy magángyűjteménybe. A Néprajzi Múzeum elenyészően kevés tárgyat őriz e vidékről, fotótárában pedig legfeljebb 300 felvétel található. (Többségükben GÖNYEI EBNER Sándor és SEEMAYER Vilmos felvételei az 1930-as évekből, ill. EPERJESSY Ernő újabb fényképei főleg a népszokások és a népi építkezés tárgyköréből) Viszonylag gazdag gyűjteménnyel rendelkezik a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum, melynek idevágó anyagát nagyrészt a pécsi Tanárképző Főiskola szerb-horvát szakos hallgatói gyűjtötték a legutóbbi években SAROSACZ György vezetésével. Tanulmányozására — mivel publikálása még nem történt meg — nem nyílt lehetőségem. Magam a személyi kultusz éveiben kíséreltem meg először a néprajzi gyűjtést a Mura mentén, de az 1950-es évek feszült politikai légköre, a vele kapcsolatos bizalmatlanság és a vidék határsáv-volta nem kedvezett a kutatásnak. Az első érdemleges gyűjtőutakra így csak 1958 után kerülhetett sor. Ettől kezdve rendszeresen jártam fényképezőgépemmel a horvát falvakat is, hol népi műemléki felmérést, hol tárgy-, hol szociológiai adatgyűjtést végezvén. A bizalmatlanság időközben oldódott ugyan, mégis keserves lassúsággal haladt a munka. Egyrészt, mert nem beszéltem a lakosság anyanyelvét, másrészt, mert a keresőképes férfiak akkor már messze vidékeken, az asszonyok pedig a tsz-ben vagy szintén az otthontól távol dolgoztak. így legtöbbször csak öregeket és