Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

• gyermekeket találtam a házakban, akik azt kérték, akkor menjek, ha a fiatalok, ill. a szülők is otthon lesznek. Gyűjtés közben figyeltem fel azokra a sajátos nyelvi, viseletbeli, gazdasági, társadalmi stb. jegyekre és jelenségekre, melyek e néhány falut és népét nemcsak a környező magyar falvaktól, hanem a kiskanizsai—szepetneki hatás alatt álló, már elmagyarosodott Bajosától, valamint a vegyes népességű Murakeresztúrtól és Fityeháztól megkülönböztetik. Ez magyarázza egyben azt is, hogy az anyagi kultúra ismertetésekor miért főképp Tótszerdahely, Tótszentmárton és Molnári parasztságával foglalkozom. (A közölt tájszavak is főleg e vidékről valók.) Azért, mert etnikailag ez a három falu volt a legtisztább és legérintetlenebb, és náluk találtam meg legkoncentráltabban azt, amit e kis nemzetiségi csoport néprajzi sajátosságainak mondhatunk. Az 1960-as években merült fel először a gondolat, hogy a még fellelhető tárgyi értékeket össze kellene gyűjteni, s belőlük állandó helytörténeti kiállítást rendezni. A jószándék azonban megbukott azon, hogy a helységek vezetői nem tudtak megegyezni, melyik faluban és hol helyezzék el a gyűjteményt, így a terv csak 1977-ben lépett a megvalósulás útjára, midőn Szerdahelyen korszerű, új általános iskola épült, s MIHOVICS István, a községi közös tanács elnöke SZIRTES Lajossal, a Nemzetiségi Albizottság elnökével egyetértésben felkérte a nagykanizsai Thury György Múzeumot, hogy a megüresedett iskolában, a volt Fedák-kastélyban rendezze meg a kiállítást. Anyaggyűjtésre és berendezésre a szerdahelyi közös tanács és a Muramenti Termelőszövetkezet 52 000 Ft-ot biztosítottak. A munkába bekapcsolódtak a művelődési otthonok munkatársai: GLOGOVECZ László, HERMAN Erzsébet és LÓCZI Attila, több helybeli pedagógus és a Magyar Úttörők Szövetsége is. A gyűjtött anyagból először Nagykanizsán rendeztünk nagysikerű kiállítást a Hevesi Sándor Művelődési Központban, majd 1979. okt. 28-án Tótszerdahelyen is megnyílt a rég tervezett kiállítás. A nagykanizsai Thury György Múzeum horvát gyűjteménye jelenleg mintegy 800 tárgyból áll, mely az anyagi kultúra egész területét felöleli. Ehhez járul kb. 800 fekete-fehér fénykép, mintegy 300 színes diapozitív, valamint néhány magnetofonfelvétel. A tárgygyűjtésben — a már említetteken kívül —értékes munkát végzett két munkatársam, SZOMJAS Károlyné és ANEK Teréz. Hálás vagyok a szomszédos csáktornyai múzeum segítőkész kollektívájának, elsősorban RAMUSCAK Ljubica és KULCÁR Piroska muzeológusoknak, akik a legnagyobb önzetlenséggel engedtek vizsgálódni a raktári anyagban is. Nagyrészt ez tette lehetővé, hogy meglássam azokat az azonosságokat és különbözőségeket, melyek nemcsak a tárgyalt néhány falu és a környező magyarság, hanem az előbbiek és a muraközi horvátság között fennálltak, sőt ma is észrevehetők, nyilvánvalók a nem szakember számára is. Adós maradok e kis nemzetiségi csoport interetnikus vizsgálatával. Nem foglalkozom — bár az ehhez szükséges anyag nagyrészt rendelkezésünkre áll (a nagykanizsai múzeum ugyanis mintegy 17 000 néprajzi, ill. helytörténeti tárgyat, több mint 17 000 fényképet, 2000 színes diapozitívet, s több ezer oldalnyi kéziratos adattári anyagot őriz gyűjteményében) — a tárgyi anyag helyi, zalai vonatkozású összehasonlító vizsgálatával sem, pedig külön