Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

1594-ben Zrínyi György ismét arról tudósította Batthyány Ferencet, hogy a török Bajcsa és a Mura vidékén rabol.

409 Ekkor már — nyilván a végház védelmére számítva — megtelepedett itt néhány család, de 1598-ban nem adóztathatták meg őket, olyan szegények voltak/'

0 Bajcsa az 1566-tól közvetlenül a haditanács alá tartozó kanizsai végvár fennhatósága alatt állt, s tőle függött. 1752-ben egy paraszti tanúvallomásban azt olvassuk, hogy 1590 körül a bajcsai mocsár közepén egy sáncvonalon — nyilván az egykori végházban — Paradeiser ezredes, a kanizsai vár akkori kapitánya olasz fákból és növényekből igen szép kertet telepített és művelt/'

11 Ezt és a nyilván közel fekvő települést valószínűleg a Kanizsa bevételére gyülekező törökök pusztították el. Emléke azonban ma is eleven a nép tudatában, s a neve Leányvár.

412 A felszabadító háború idejéből nincs róla adatunk. A puszta falut és erősséget nobile olim praesidium desertwn Kanizsával és a környező falvak többségével együtt — mint újszerzeményi birtokot — 1693-ban Gyöngyösi Nagy Ferenc vicegenerális,

413 1717-ben Inkey János/'

14 majd Kanizsa földesura, báró Szapáry Miklós szerezte meg/'

15 aki hamarosan szepetneki uradalmához csatolta. Fia, a már grófi címet viselő István örökös nélkül halt meg, így a birtok •— miként Fityeháznál már említettem — a kanizsai uradalommal együtt viszszaszállt a koronára/'

10 1744-ben aztán mindkettő — Kanizsa és Bajcsa-puszta is — Batthyány Lajos nádor birtokába került/'

1

' s e család maradt a vidéic legnagyobb birtokosa nagyrészt az 1945-ös felszabadulásig. Már az első összeírások kiemelik, hogy Bajcsa területe részben vizenyős — érintkezett a kanizsai mocsárral —, részben homokos, melyen száraz évben a gabona kiég, esős időben viszont nem fejlődik. Ezért csak minden harmadik— negyedik évben tudták bevetni/'

18 1693-ban pl. 50 hold jobb minőségű szántó mellett 400 gyengébbet, 20 hold termékeny rét mellett 300 hold sásosat írtak össze a kamarai tisztviselők, az 500 hold erdő azonban makkoltatásra is alkalmas volt. A birtok örökbecsű értékét 4200 Ft-ban határozták meg.

410 1719-ben 20 hold földesúri használatban levő szántóját, mintegy 100 sertés makkoltatására, valamint faizásra alkalmas erdejét említik, ami 4 Ft 16,67 dénárt jövedelmezett az uraságnak. A legeltetés haszna ugyanekkor évi 12 Ft volt: legelőjét általában a kanizsaiak és a szepetnekiek használták.

420 A határ művelésére még évtizedekig nem fordítottak gondot, mert 1743ban, a Szapáryak kihalta után, az udvari kamara csak egy 30 p. mérős gyenge /|,,!

'OL Batth. Missiles 53. 705, 1594. X. 18. 410 OL Die. Zala IV. 494 v. 1598. 411 OL Batth. P. 1317. Rsz. 30. Fase. 86. No. 1. Sub. A. Kb, 1760. 412 PAPP L.—VÉGH J. 1964. 604—605. A török idők emlékét a Török-vári dűlő név, s számos történeti monda őrzi is. V. ö. BÁTORFI L. 1876. II. 162—163. 413

OL Est. R. 108. Rep. 47. Rsz. 311. No. 19. 1702.; OL Batth. P. 1322/100. 3—8. 1693. 414 OL Batth. P. 1313. Maj. Lad. 13. No. 3/2. Kanizsa, 1717. 415 OL U. et C. 87/66. 1719. 4l,i

OL U. et C. 28/14. 1743. 417 OL Batth. P. 1313. Maj. Lad. 13. No. 23. 1744.; P. 1313/208, 1744. 4ls

OL Batth. P. 1313 Mai. Lad. 13. No. 7. 1743. 4111 OL U. et C. 126/11. 1693. 420

OL U. et C. 87,66. 1719.