Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

kodni.) A jobbágyok szerződés szerint szolgáltak: az árenda évi 70 Ft, a robot minden ház után évi 12 nap volt. A földeket két nyomásban művelték. A földesúr természetben vette ki a termésből a kilencedet és tizedet, az utóbbit az egyháztól bérelte. A 32 p. mérő magot befogadó nagyságú szántóföldön a gyakori ködök és a homokos talaj miatt csak a rozs, a zab és a kukorica adott tűrhető termést, mely után az átlagbevétel 27 Ft 12 pengőxrajcár, a tiszta haszon pedig mindössze 3 Ft 44 pengőkrajcár volt. A falu 3 kaszásnyi rétjét csak egyszer kaszálhatták, így a 2 Ft 58 pengőkrajcár összbevételből csupán 1 Ft 46 pengőkrajcár maradt a haszon. A 20 fejőstehenet átlag 3 hónapig fejték, ami öszszesen 37 Ft 12 krajcárt jövedelmezett. A 2 hónapos bormérésen is csak 2 Ft haszon maradt. Érthető tehát a nyomorúság, melyben a szűkös és terméketlen határú falucska népe élt. Annál is inkább, mert a rájuk eső deperdita 57 Ft 30 pengőkrajcárra rúgott.

383 Ugyancsak 1828-ban történt, hogy herceg Batthyány arra való hivatkozással, hogy a fityeháziak évi 12 napi robotja a zsellérség bizonysága, eltörölte 1754. évi szerződését, és úrbérrendező, irtásokat visszaváltó pert indított az addig szerződéses parasztok ellen, akiket 15 újonnan létesített jobbágytelek elfogadására akart kényszeríteni, ök azonban tiltakoztak az ellen, hogy telkes jobbágyi állapotba „emeljék" őket, s szintén pert indítottak a földesúr ellen.

384 Batthyány ekkor „barátságos egyességet" ajánlott a parasztoknak, melyet azok makacsul visszautasítottak. A falu 1842. évi dikális összeírásában 72 adózó szerepel, akik közül 24 zsellér, 1 pedig szolga. Együttesen mindössze 160 hold II. oszt. szántót és 153 kaszás II. oszt. rétet műveltek. A legmódosabb gazdának is csak 4 hold szántója és 5 kaszás rétje, 4 hámos lova, 1 tehene és 1 disznaja volt, pedig családos fiával lakott együtt. Bár itt mindannyian jobbágystátusban szerepelnek, átlagosan 2—2,5 hold földjük és csekély rétjük alapján tulajdonképpen zsellérek voltak. A 77 családnál együttesen 24 jármos ökör és 72 hámos ló, ugyanennyi fejőstehén és 83 sertés szerepel. Mindnyájan III. osztályú házban laktak. Iparos vagy bérlő nem akadt közöttük.

385 Közben tovább folyt az áldatlan pereskedés. A másfél évtizedes újabb huzavona után 1851-ben létrejött szerződés —, amely a jobbágyok teljes vereségét jelentette —• főbb pontjai a következők voltak: 1. 243,5 hold irtásföldet a földesúr kebelez be, a parasztoknak mindössze 143 hold jut. (A parasztság által használt földterület ezzel 465 7/g holdra változott.) 2. Az uraság megengedi a szabad adásvételt azzal a kikötéssel, hogy engedély nélkül az amúgy is csekély földterületeket megosztani még örökösödés esetén sem lehet. 3. Az uradalmat megilleti az 1754. év utáni irtások visszaváltási joga. Az annái korábbi, a jobbágyoknak már kifizetett váltságdíjat — 1788 Ft 30 krajcárt — viszont a parasztoknak vissza kell fizetniök. 383 ZML Orsz. ö. 1828. 384 OL Batth. P. 1313. Maj. Lad. 16. No. 111. Kanizsa. 1851. 385 ZML Dikális ö. 1842.