Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
ban nem talált orvoslásra. Engedélyezett ugyan a földesúr újabb erdőirtást, de csak azért, hogy egy idő múltán arra is rátehesse a kezét. Az irtások mértékére jellemző, hogy 1780-ban 52 irtásbirtokos 315 p. mérő nagyságú irtásszántót (157,5 m. hold) és 158 kaszás irtásrétet művelt. 376 Főleg rozsot, zabot és kukoricát termeltek. 1770-ben pl. a számba vett 51 családnál — ebből 5 zsellér volt — összesen 474 p. mérő kukorica termett. 90 kapás szőlőjük is volt már. A gazdálkodás kezdetleges, feudális módszerekkel folyt, így a pihent föld is csak keveset termett. A jószág legeltetéséért darabonként és évenként 1 Ft-ot fizettek a légrádiaknak. Hogy ezt előteremtsék, nélkülözhető terményeiket Kanizsán értékesítették. Kézműves az ekkor 254 lelket számláló helységben nem élt. 377 Szerződésük 1783-ban hasonló tartalmú volt, mint a bajcsaiaké. 378 A XVIII. sz. végén a falu belsősége 28,5, szántója 161 % hold volt, és 735 hold erdőt használhattak legeltetésre. A földesúrnak 70 Ft árendát fizettek, és együttesen 867 nap gyalogrobottal szolgáltak. A kilencedet és tizedet természetben adták. 379 A XIX. sz. elején újabb és újabb jövedelmet srófolt ki a földesúr e sovány földű faluból. 1819-ben pl. a parasztok már évi 60 Ft-ot fizettek pusztán azért, hogy borukat otthon kimérhessék. 3811 Ez idő tájt a Batthyányak az újabban engedélyezett irtásszántók többségét is kisajátították, hogy általuk a földesúri majorság területét növeljék. Egyidejűleg azonban ismét engedélyezték a még meglevő — de már jóval kedvezőtlenebb fekvésű — erdők egy részének kivágását. Az elkeseredett parasztok, hogy növekvő ínségükön segítsenek, még a XVIII. század végén elkezdték a szomszédos Kollátszeg erdeinek kiirtását is. A keresztúri apát ezt egy ideig el is nézte, ám szintén azért, hogy idő múltával rátehesse kezét a már megmunkált földekre. A fityeháziak pert indítottak a mintegy 60 holdnyi rét és legelő megtartásáért. Azt 1790-ben meg is nyerték, melynek következtében a rétet egyedül ők, a legelőt pedig a keresztúriakkal közösen használták. 381 1818-ban az apát radikális lépésre szánta el magát. A jószág első kihajtásakor befogatta a fityeháziak 19 marháját, és csak darabonként 1 Ft bírság lefizetése után engedte őket szabadon. Majd kényszerítette a parasztokat, hogy végleg mondjanak le a vitás határrészről, melyet a nép mai napig Pörösnek nevez. 382 A lakosság szaporodásával a parasztok helyzete egyre tarthatatlanabbá vált, s az 1828. évi országos összeírás idején már csaknem az egész falu házas zsellér jogállású. 64 házában ekkor 113 adózót, s mindössze 4 igásökröt, 20 fejős-, 6 meddő tehenet, 16 lovat és 1 sertést írtak össze. (Nem valószínű, hogy e számadatok reálisak. Ilyen kevés állattal ugyanis aligha tudtak volna gazdál:!7,i ZML Urb. Mellékletei, Kapornak 31. 1780. 377 ZML Conscr. Univ. 46/89. 1770. 25—26. 378 OL Batth. P. 1313. Maj. Lad. 15/A. No. 3. Kanisa 1783. 379 OL Batth. P. 1322 100. 348. XVIII. sz. vége. 380 OL Batth. P. 1322/100. 463—468. 1819. 381 BÉLI J. 1972. 324, 330. 382 BÉLI J. 1972. 330.
