Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
fejőstehene és 110 növendékállata, ill. meddő tehene volt. 25 méhkast is összeírtak, öszi gabonából 55 p. mérő, tavaszi vetésből pedig — ez talán kukorica volt — 310 p. mérő termett. Mivel bor után nem adóztak, a szőlőhegy valószínűleg extráneusok kezén volt. A lakosság főleg állattartással foglalkozott. 330 Az 1760-as évekre kiépült a majorság. Az itteni gazdasági rezidencia és épületek, a két nyomásban művelt 32 hold szántó, 70 kaszás rét valamint a 25 kapás szőlő karbantartása a jobbágyok és zsellérek munkája volt. Az egyre fejlődő birtok munkásigényét a növekvő gazdasági konjunktúra idején az akkori apát, Turányi Márton esztergomi kanonok úgy szándékozott biztosítani, hogy jelentősen felemelte az úrbéri szolgáltatásokat, ami miatt a kollátszegi parasztok 1765-ben a keresztúriakkal egyetértésben — mint más zalai, vasi és somogyi uradalmak úrbéresei is — Mária Teréziához fordultak panasszal. 337 A királynő egységesített urbáriuma azonban a kollátszegi jobbágyokat is elégedetlenséggel töltötte el, hisz a megye 1766. május 12-én a helytartótanácshoz küldött jelentésében ezt olvashatjuk: ,,. . . Kollátszegen ...mikor a kiküldött szolgabíró és esküdt a királyi elhatározást kihirdette, és azt a nép nyelvén is megmagyarázta, a falusi bíró és az esküdtek, a maguk és az összes falubeliek nevében kijelentették, hogy ők ugyan a királyi határozatot térdhajtással tisztelik, de az új szabályok szerint mindaddig nem hajlandók szolgálni, amíg az összes jobbágyok ilyen szabályozást nem kapnak." 338 1767-ben az apátság kollátszegi birtokán egy egész telekhez 27 hold szántó és 8 szekérnyi szénát termő rét tartozott. Kilenced fejében minden egész telek után 4 Ft-ot fizettek. A 82 jobbágyot és az egyetlen zsellért együttesen 1421 nap igás és 2843 nap kézi robot teljesítésére, valamint jobbágyonként évi 1 Ft cenzus fizetésére kényszerítették. Évenként 1—1 kappant is kellett adniok. Még az irtásföldek és irtásszőlők terménye is tizedköteles lett. Az irtásrétet 14 Ft-ért, a féléves bormérés jogát évi 8 Ft-ért bérelték az uraságtól. 3 ' 59 A változatlanul súlyos követelések miatt a jobbágyok ismét a királynőhöz fordultak, aki a megyét a sérelmek kivizsgálására utasította. A vizsgálat eredményeként, úgy látszik, egy időre meghátrált Turányi. de hamarosan ismét arról panaszkodnak a jobbágyok, hogy telki földjeiket rosszabb helyen újra mérik, irtásaikat pedig elveszik. 3 '' 0 A falu 212,5 kapásnyi szőlőhegyét ez időben 97 kotori, s mindössze egyetlen helybeli gazda birtokolta. 3/l1 A falu az 1770-es évekre elérte azt a népesedési fokot, amit a meglevő föld a korabeli feudális termelési viszonyok között el tudott tartani. 65 család lakta ekkor 283 lélekkel, melyből 150 volt az adózó, s ebből 5 a zsellér. Egy csordás kivételével valamennyien parasztok voltak, kézművest nem találunk még közöttük. Főleg kukoricát termeltek, 419,5 p. mérőt. Az összeírás hangsúlyozza, hogy a gyakori belvíz miatt búzát egyáltalán nem tudnak vetni, rozsot is csak keveset. Mivel a határ igen szűk, legelőt a légrádiaktól kell bérelniük jószágonként 1 Ft-ért. A nép állandó létbizonytalanságban él, egyedül a halá336 ZML Conscr. Univ. 1750. 4—5. 337 OL Fest. P. 235. Sedes domin. No. 7/a. Rsz. 202. 1766. 338 DEGRÉ, A. 1961. 62—63. 339 OL U. et C. 189/1. és 2. 1767 és 1779. 340 BÉLI J. 1972. 327—328. 341 ZML Urb. mellékletei. Kapornak 29. 1780.
