Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

szat jelent számukra csekély, de biztos jövedelmet. A község 113 kapás szőlőhegyét többségében ekkor is extráneusok művelték. Az összeíró megemlíti még, hogy a Mura néha az egész vidéket elönti, ilyenkor víz alatt állnak a házak, a szérűskertek és a csűrök is.

342 Az első határleírás 1778-ból maradt ránk. A 23 dűlő zömmel horvát nevű akkor.

3

'

13 1779-ben a majorsági vetésterület 7 hold búza, 12 hold rozs, 5 hold zab és 25 hold kukorica volt, tehát az apátság is főleg kukoricát és rozsot termelt. Az allódiális gazdálkodás súlyát mutatja, hogy a 92 jobbágy mellett 45 zsellért és 4 szolgát is összeírtak. Az uradalmat egyetlen tisztviselő igazgatta. A majorság tiszta jövedelme 651 Ft volt ekkor.

3

'

1

'

1 Az 1785. évi összeírás alkalmával 74 házban 462 lakost vettek számba, míg a szomszédos Keresztúron ugyanekkor 32 ház állt. Kollátszeg tehát jóval nagyobb volt szomszédjánál, lélekszáma is több, mint kétszerese.

3

'

15 Ez az arány hosszú időn át csak keveset változott, hisz még az 1832. évi canonica visitatio is 558 lakost számlált itt a 267 keresztúri lélekkel szemben.

3

''

1

' A napóleoni háborúk idején — miként Keresztúron és országszerte — a parasztság helyzete ismét súlyosbodott. A magas mezőgazdasági árak miatt az apátság is az árutermelés — főleg a juhtenyésztés — fokozására törekedett. Ez egyrészt a robotterhek, a hosszú fuvar és egyéb szolgálatok emelésével, másrészt az irtásszántók és -rétek minimális kártalanításért való visszavételével járt együtt. Ez különösen fájdalmasan érintette a kollátszegieket, mert újabb erdők kiirtására lehetőségük már nem volt. Ráadásul a falu határában számos kotori, alsódomborui, semjénházai, molnári jobbágynak volt kisebb-nagyobb földje, míg ők többnyire Belezna szőlőhegyén művelték szőlőjüket. Somogyi József, az uradalom egykori bérlője így jellemzi a légrádi jegyzőnek a keresztúri és kollátszegi úrbéresek helyzetét: ,,. .. árendában bírtam magam is a keresztúri apátságot. Mit protestáltak robotul, mind pedig készpénzben, a rublikákbul világosan kitetszik, hogy szörnyű mód megterheltettek per abbasum. Szegények az igaz. Segéljen rajtuk Barátom Uram, az Isten is megáldja, ha ők meg nem szolgálnák."

347 Az 1828. évi országos összeírás, amelyben Kollátszeg Keresztúrral együtt szerepel, nagymérvű szegényedést mutat. A két helység 106 házában 198 adózó — ebből 106 házas és 3 ház nélküli zsellér •— lakott. Allatuk rendkívül kevés volt, rétjük, szőlőjük szintén. Az összeíró szerint a parasztoknak olyan kevés szántójuk volt, hogy azt minden évben művelniük kellett. Ekkor is rozsot, kukoricát és zabot termeltek. A mintegy 200 p. mérő kapacitású szántó 340 Ft-ot jövedelmezett, mely után 113 Ft-nyi tiszta haszon maradt. A 200 kaszásnyi rét tiszta hasznát 299 Ft-ra becsülték. A szőlőhegy •— mivel főleg extráneusoké volt — mindössze 79 Ft 59 krajcárt jövedelmezett. Hangsúlyozza az összeíró, hogy a csekély állatállomány miatt a jobbágyok a földeket nem tudják megfelelően trágyázni, ezért a termésátlag alacsony. Két kézműves élt ekkor a fa;

"

2

ZML Conscr. Univ. 46/89. 1770. 343 BÉLI J. 1972. 324. 344 OL U. et C. 189/2. 1779.; OL U. et C. 199/11. 1780. 345

DANYI D,—DÁVID Z. 1960. 346 Can. vis. Bőle 1832. 3

'<

7

BÉLI J. 1972. 330—331.