Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

Az 1703-as összeírás — ebben szerepel a település először — 7 családot említ. Közülük 5 magyar volt: 2 Pöcsét, 1—1 pedig Török, ill. Surdi nevű. Igen szegények voltak, ám már némi szőlőt is műveltek.

328 A XVIII. század első felében lakossága többször cserélődhetett, az összeírásokban ugyanis újabb és újabb nevek bukkannak fel, míg mások eltűnnek. 1711-ben 9 gazdát írtak össze, akik 23 igásállatot valamint 5 tehenet, 3 sertést és 15 kas méhet tartottak. 23 mérő árpa, zab ill. hajdina került akkor összeírásra, és feljegyezték a parasztok 35 Ft adósságát is.

329 1715-ben mindössze 4 libertinus lakta. Talán az egész Zalát megtizedelő pestisjárvány pusztította el a többi lakost, de az is lehet, hogy elvándoroltak.

330 Az 1720. évi Portalis Regnicolaris szerint a falut gyakran elönti a Mura. 6 jobbágya ekkor 10 p. köbölnyi földet és 10 ' 2 kaszás rétet művelt, s kétnyomásos gazdálkodást folytatott. Megemlíti még az összeíró, hogy sok a nádas, a rétjei sásosak, a legelő kevés. Ezért a jármos állatok részére a szomszéd falvakban kell azt bérelniük.

331 1727-től egyre több horvát családnév jelenik meg az összeírásokban. Nyilván azért, mert az 1720-as években Prekrit István volt az apát, aki Légrádból — 1728-ban még Zala megye legnépesebb települése — ide telepítette néhány jobbágyát, aminek eredményeként a jobbágytelkek száma 33-ra, a zselléreké pedig 6-ra nőtt.

332 A jobbágyok ekkor még szerződés szerint szolgáltak. Évi árendájuk 1737ben 93 Ft 50 dénár és 6 pint túró volt. Gabonadézsma-váltság címén 50, rét- és kaszálóbérletért 20, makkoltatásért 20, faizásért 10, a méhtized megváltásáért 3, kocsmáitatásért 10, 20 db tyúk helyett pedig 1 Ft-ot fizettek. Természetben együttesen 6 pint vajat adtak. A földesúr tiszta jövedelme az úrbéres szolgáltatásokból ekkor évi 190 Ft volt, s a birtok örökbecsű értékét az 5%-os haszon mellett 3803 Ft 20 dénárra tették.

333 Később tovább folyt a betelepítés, amit Jellasics Miklós plébános horvát nyelvű nyílt levelekben is szorgalmazott. 1745 áprilisában pl. 16 kotori lakosnak engedte meg a letelepedést ,,dasem dopustil stanuvit". Ugyanekkor 7 másik kotori lakosnak évi 32 Ft-ért irtványföldeket adott bérbe.

334 1748 táján az apátság — amelynek az apátok gyakori változása miatt sohasem volt közelebbi kapcsolata a faluval —, új szerződést kényszerített a parasztokra. Ebben az árendát — a telkek nagysága szerint — fejenként 4—8 Ft-ra emelte. Urbáriumuk most sem volt, annyit robotoltak, amennyit az uraság követelt, ám azt a későbbi évtizedek emelkedő terheihez viszonyítva még nem találták méltánytalannak.

335 Kollátszeg gyorsan benépesedhetett a sűrűn lakott Muraközből. 1750-ben már 45 gazda, 1 özvegy és 2 zsellér lakta, kiknek együttesen 56 igásállata, 67 :!2S

ZML Conscr. Univ. 1703. :!!) ZML Conscr. Univ. 11/c. 1711. 330 ZML Conscr. Univ. N. 78. 1715. :l:!1

ZML Conscr. Univ. 21. 164—165. 1720. 332 OL U. et C. 11/25. 1727. 333 OL U. et C. 67/63. 1737. 334 BÉLI J. 1972. 322—323. 335 OL U. et C. 94 29. 1744.; ZML Urb. mellékletei. Kapornak 29. 1780.