Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
19 szakmunkásképzőbe iratkozott, s csupán 4 fiatal maradt otthon. 1981-től ICO férőhelyes óvoda működik, sőt három játszóteret is létesítettek. A közelmúltban, 1979-ben avatták fel a Matécz Jánosról elnevezett új művelődési házat. A sport kezdetben csak a labdarúgócsapatok tevékenységére szorítkozott. 1960-ban sportkör alakult, s a spartakiádversenyek, majd a Kilián Testnevelési Mozgalom igyekezett a tömegsport szolgálatába állni. 1970-ben — mint már valamennyi horvát községben — sportpálya létesült, amelynek fenntartásához a termelőszövetkezet biztosít jelentős segítséget. Az utóbbi másfél évtizedben közigazgatásunk kiemelten fejleszti Murakeresztúrt. 1965-ben kövezett utat kapott, és megépült a Principális új gátrendszere. A Jugoszláviába és Olaszországba irányuló nagyarányú tranzitforgalom gyors és zökkenőmentes lebonyolítására a Nagykanizsai ÁFÉSZ 5 kereskedelmi, 3 vendéglátó és 2 felvásárló egységet, 2 takarmányboltot valamint egy tüzép-telepet üzemeltet. 1970-ben felavatták a Murán átívelő újjáépített vasúti hidat, 1971-ben az autóbuszhálózatba kapcsolták be a községet. 1977-től a murai vízműtől vezetékes vizet kap a falu. Befejezéshez közeledik a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése is, melybe a középületeken kívül eddig 110 lakást kapcsoltak be. 1979-ben új posta és orvosi lakás épült. Két egészségügyi körzet működik jelenleg: egy általános és egy fogorvosi, s épülőben van egy egészségügyi lakás is tanácsadó, váró és kiszolgáló helyiségekkel. 20 férőhelyes bölcsődét, az öregek számára pedig két 25—25 fős napközit is működtet a tanács. Nem csoda, hogy e dinamikus fejlődés jótékonyan hat a lakosság közérzetére is. Az 1970-—80. közötti természetes szaporodás 156 fő volt, s a lakóházak száma 1960 óta 469-ről 619-re emelkedett. Ezek között már számos kétszinteset is találunk. 6 b. KOLLÁTSZEG Nagykanizsától délre, a Mura és a Kanizsa-patak egykori árteréből kiemelkedő szigeten halász- és pákásztanyákból jött létre a török hódoltság után, s szabálytalan formájú szórványtelepüléssé vált. Mivel lakói az apátság jobbágyai voltak, története szorosan kapcsolódik Keresztúréhoz. Többnyire együtt írták őket össze, sőt gyakran egy helységként is kezelték. Noha közigazgatásilag 1864-ben egyesültek, a két helység között még 1900-ban is hosszú legelő húzódott, melyet vesszőfonású kerítés választott el a szántóktól, hogy a jószág kárt ne tehessen a gabonában. A helységnév előtagja a német Konrád személynévből alakult, a -szeg utótag pedig valószínűleg településtörténeti fogalom, és hasonló jelentésű, mint a -szer szócska. 37 A helybeliek manapság Kollátszeg, Kolatceg, Kolaceg néven hívják, a Szerdahely környékiek azonban többnyire Kolacibanak nevezik. Mi a legáltalánosabb Kollátszeg formát használjuk. 327 MARKO I. 1974. 14.; KISS L. 1978. 600.
