Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig - Zalai Gyűjtemény 19. (Zalaegerszeg, 1982)

I. FEJEZET - Mezőgazdasági vaseszközök a késövaskortól a törökkor végéig - B: Vaseszköz leletek és a lelőhely által keltezhető tárgyak /10*09-137

3.5 x 2.8 cm. Teljes H: 59 cm; él H: 19 cm; p. SZ: 6.3 cm.

1022 /1318./ E_k_e_h_u_z_ó_l_á_n._c_

1 /BLM 224./ Az eddig ismertetett római kori ekehuzóláncokkal mindenben megegyező darab. A nagy tojás alakú karikához két piskóta alakú tag járult és ennek a végét elvékonyítva keresztbe megnyújtották /M: 4 cm/. Teljes H: kb. 55 cm; nagy karika H : 26 cm; SZ: 17 cm; piskóta tagok H: 17 és 19.5 cm. A schandorfi leletnek az a jelentősége, hogy bizonyitja az ekehuzóláncok funkciómeghatározásának helyességét, hisz itt a káptalanfai,

1023 az Unec pri Rakek-i

1024 és a padragkuti lelethez hasonlóan ekevassal és csoroszlyával együtt került elő. A csoroszlya bizonyosan egy ekén volt az ekevassal és ez azt jelenti, hogy helyesebb 55 cm

1025 helyett 60 cm-től

1026 számitani az önállóan használt csoroszlyákat. SIBIU /Nagyszeben, Románia/ Az 1897-ben talált nagy vaseszköz leletet HOREDT,K. dolgozta fel, megállapítva, hogy az a 13.század közepén lett elrejtve.

1027 A keltezés alapja a leletben lévő aquamanile. Az eszközök közül három balta és két csoroszlya kapcsolható a mezőgazdasági tevékenységhez. Egy 17.8 cm hosszú szekerce pedig azért érdekes, mert a köpü

je 8.6 cm hosszan lefelé megnyújtott és tudomásunk szerint a Kárpát-medence középkori anyagában ez a legkorábbi nyélcsöves eszköz.

1028 /1319. - 1321./ B_a_l_t_á_k^ A foknál lekerekitett, lemezes köpüs balták, amelyek pengéje a nyél irányába lefelé meg1 r\y q nyújtott. Az él iveit. H: 25.0, 27.0, 22.0 cm. /1322. - 1323./ C_s_o_r_o_s_z_l_y_á_k_

1 Az egyik csak töredék, egy pengedarab, amely 39.5 cm hosszú, 5.5 cm széles, a foka pedig 3 cm vastag. Nem értékelhető. A másik viszont egy nagy, ép példány. A teljes hosszúságnak csaknem felét teszi ki