Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig - Zalai Gyűjtemény 19. (Zalaegerszeg, 1982)
BEVEZETÉS
ból származó fegyverei arról tanúskodnak, hogy ebben az időben is magas szinten állt a Kárpát-medencei vasmüvesség. Ugyanigy csak részigazságot takar az a gyakorlatiasnak tünő elképzelés, amely szerint az egyes munkaeszközök a velük végzett munka során viszonylag gyorsan elnyerik azt a tökéletes és célszerű formát, amellyel az adott feladat a leghatékonyabban megoldható, és ezután már nem változik meg a formájuk. Ez 42 a felfogas szinte tagadja a fejlődést. Nem veszi tekintetbe az eszközök használatában bekövetkező állandó specializációt és a kevésbé lényegesnek tünő jellegzetességek változásait. Nem sokkal jobb ennél az elméletnél az a vulgár-marxista álláspont, amely a fejlődést egészen mechanikusan próbálta megmagyarázni: "...adott munkafeladat /pl.szántás/ elvégzésére, adott energiakészlet /állati vontatás/ esetén, meghatározott technikai lehetőségek /kézi kovácsolás/ 'mellett kialakuló szerszám, munkaeszköz forma hamarosan eléri az adott tényezők közötti lehetséges legjobb alakot, mely megfelel a korszak termelőerői fejlettségének, s ameddig e tényezők valamelyikében döntő változás nem áll be, e kialakult forma állandósul. A mezőgazdasági munka termelőerőinek fejlődése az ős-, római- és középkoron keresztül igen lassú volt,ezért a munkaeszközformák is csak igen lassú változáson mentek ke43 resztül. Ez az álláspont nem számol kellően az emberrel, amely szintén a termelőerők része. A termelő ember kezdeményezőkészsége hozza létre az eszközök területenként és koronként is gyakran jól elkülöníthető változatait /a fenti tényezők változatlansága esetén is/. De nem számol az emberi 44 konzervativizmussal sem, amely egyéb okok mellett magyarázatul szolgálhat pl. arra, hogy az Alföldet övező hegyvidék parasztjai generációkon keresztül jártak le nyaranta a sikságra részesbe aratni kaszával, hazatérve pedig az intenzivebb, de kevésbé termelékeny sarlóval arat45 ták le saját termesüket. Az eddigi kutatás hiányosságának tarthatjuk a tárgyak pontos vizsgálatának és leirásának elhanyagolását. Mig a kerémia