Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Szőke Béla Miklós—Vándor László: 8.-9. századi birituális temető zalakomár határában
kábban hullámvonalköteg és párhuzamos vonalkötegdíszítés fut végig az edény testén, azonban mindkét változat előfordul díszítetlen formában is. Nem egy esetben a perem alatt két kis átfúrt lyukat láthatunk — talán az urnában eltemetett szelleme számára vágták. Az urnák szinte kivétel nélkül korongoltak, anyagukban pedig egyrészt a síredényekre emlékeztetnek, másrészt azonban — és ez a jellemzőbb — lyukacsosra égett, porózus anyagúak, nagyon vékony falúak. A szórthamvas sírok gödrei szabálytalan ovális alakúak (kb. 80—90x40— 50 cm-esek), ill. téglalap alakúak, néha szinte a csontvázas sírokat megközelítő nagyságúak. Gyakran azonban a szórthamvas sír magvában egy 30X30, 40X40 cm-es, négyzet alakú, meredek falú, kisebb gödör van; ebből kerülnek elő a legnagyobb tömegben a hamvak, faszéndarabok. A szórthamvas sírok többségében összetörve, vagy épen síredényeket is találunk, s néha egyéb leletet is: vascsatot, többtagú rúdgyöngyöt, sarlótöredéket, vaskést. Végül érdemes megemlíteni azokat az eseteket is, amikor kis méretű edényekre bukkantunk a hamvasztásos sírok között — ezekben azonban sem emberi hamvakat, sem faszéndarabokat nem találtunk. Mivel a nagy négyszögletes objektum árkának közelében, a szélső csontvázas sírok mellett találtunk rájuk, esetleg az árokkal körülvett objektummal hozhatók kapcsolatba. A hamvasztásos sírok csekély számú lelete csak általános kor jelző. Datáló értéke a leleteknek — főként a pontosabb kronológiához — kevés. Szerencsénkre a temető egy szakaszán vertikális sztratigráfia alakult ki: ott, ahol a csontvázas temetőrészt ölelő árok a négyszögletes objektumot veszi körül, a hamvasztásos sírok a temetőárokba, sőt még ezen túl is, a csontvázas sírok fölé nyúltak. Így pl. két szórthamvas sír gödre is belevágott egy olyan sírba (175. sír), melyben egy hosszú harci késsel eltemetett férfi feküdt. Mivel ez a csontvázas temetkezés a 9. sz. elejénél korábbra semmiképpen nem keltezhető, s ahhoz, hogy fölé hamvasztásos sírok kerüljenek, a sírhalomnak valószínűleg már felismerhetetlenné kellett válnia, azaz több évtizednek is el kellett telnie — ezeket a szórthamvas sírokat legkorábban a 9. sz. közepe tájára keltezhetjük. Bár még nem ismertek a hamvasztásos temetkezési csoportok határai, így azt sem tudjuk, mely területet határozhatjuk meg kiinduló magnak, mégis úgy tűnik, hogy ahol a temetőárokba és a csontvázas sírok fölé érnek, ott vannak a hamvasztásos ritusú temetkezések legkésőbbi sírjai. Analógiák után kutatva a legközelebbi párhuzamot a Zala folyó völgyében fekvő Pókaszepetken találjuk meg. Itt egy kora avarkori temető felett, attól egy steril humuszréteggel elválasztva tárt fel Cs. Sós Agnes egy hamvasztásos temetőt, aminek mintegy 90%-a volt urnasír, a többi pedig szórthamvas sír. Cs. Sós A. az urnákat tipológiai sajátosságaik alapján a „Burgwall II" kerámiával (700—850) rokonította, s a kevés leletanyag alapján (vascsatok, vaskések, egy vaspántos favödör füle, dinnyemaggyöngyök, egy szórványos öntött bronz övveret) a 8. sz. második felére, főként azonban a 8 —9. sz. fordulójára keltezte a temetőt. A temetőt létrehozó közösséget egy olyan szláv csoporttal hozta kapcsolatba, „mely valahonnan a Morva-medence vagy Nyugat-Szlovákia területéről húzódott délre, kihasználva azokat a lehetőségeket, amelyeket a régi római úthálózat és folyóvölgyek kapcsolatai biztosítottak a
