Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Ottományi Katalin: Későrómai besimított kerámia Nagykanizsán
A nagykanizsai besimított díszítésű töredékek motívumkincse összetételében nem egészen tükrözi a későrómai besimított kerámia legjellemzőbb motívumait, 2- Bár itt is a legtöbb a függőleges vonal, illetve sáv díszítés. (6 db) de ezután meglepően nagy számban a fenyőmintával díszített töredékek következnek. (4 db) A legjellemzőbb későrómai rácsminta csak egy töredéken tűnik fel, másik két darabon egyedi változatban. Vízszintes vonalak ebben az anyagban is találhatók (3 db), de a többi töredék egyedi motívumokat mutat. Függőleges vonalak, illetve sávok általában kihajló peremű korsók nyakát és szalagfülét díszítik. Ilyen az 1—4. töredék. Különálló vékony vonalak találhatók a 16. darabon, míg a 18. számú pohár egész felületét sűrűn besimított sávok díszítik. Vízszintes vonal és sáv leggyakrabban az edény hasán, illetve alsó részén, a többi díszítés alatt található. Nagykanizsán ilyen a 3. számú korsótöredék, ahol függőleges sávok alatt helyezkedik el. Korsókon a nyakon és a vállon is előfordul, pl. 5. töredék. (Ezek elég szabálytalan vonalak.) Kis vékonyfalú bögrék egész felületét díszíthetik vízszintes vonalak, pl, 7. töredék. A vastagfalú fazekak külsején inkább széles sávok találhatók, egyéb motívumokkal kombinálva, pl. 17. töredék. Vízszintes vonalak és sávok legtöbb esetben elválasztó vonalként szerepelnek az egyes motívumok között. Sajátos alkalmazása, mikor bemélyített, bekarcolt vonalak széleit húzzák ki besimított vonalakkal, pl. 5. és 17. töredék. A későrómai besimított kerámiában a függőleges vonal mellett a vízszintes simítás a leggyakoribb motívum. Előfordul sávokkal keretezve, illetve önállóan minden edényformán. Nagykanizsán egy kis vékonyfalú edény oldaltöredékét díszíti, szabályos sávba rendezve, két kiugró rész között. (6. db) Fazekaknak általában a vállán helyezkedik el, sávosan körbefut, alatta más díszítésekkel. A 17. töredék fazéktípusán is tulajdonképpen egy ilyen hullámvonalakból kialakított, szabálytalan rácsmintát találunk. Egy érdekes változata az álló rácsminta, ami Nagykanizsán a 9. és a 12. töredéken tűnik fel. Analógia pl. egy carnuntumi edénytöredék, vagy Ságváron egy edénytalp, hasonló díszítéssel, illetve Tokodon, Tácon, Fenékpusztán több töredék. 2 ' 3 Az ún. murgai díszítőmotívumról a formák tárgyalásánál már volt szó. (6. db). Elterjedése széleskörű. Nemcsak a provinciában, hanem a Barbaricumban is megtaláljuk, mind a szarmatáknál, mind a Dunától északra. A besimított fenyőminta nagyon gyakori a nagykanizsai anyagban. (8—9. 11. db). Ez általában korsók nyakán fordul elő függőleges vonalakkal váltakozva pl. Tác, Baláca. Edényfülön is megtalálható. (Tokod). A püismaróti anyagban többféle kombinációban fordul elő, de a leányfalui műhely anyagában is megtalálható egy töredéken.'-"' A mintát Bonis É. szerint helyi illir alapokra lehetne visszavezetni, amely továbbél a kelta és római kerámiában 22. Ottományi 1982. Díszítőmotívumok. XVIII—XXIV. t 23. Grünewald 1979, 87/4. t.; Ságvár MNM 73. 187.166.; Tokod, Esztergom, Balassa Bálint Múzeum 70.570.5., Tác 77.53.5., Fenékpuszta, Keszthely, Balatoni Múzeum 56.66.306., 71.19.169., 75.20.37. 24. Soproni 1978, 47 1., 3.; Grünewald 1979, 87/15—16. t.; Tokod, Esztergom, Balassa Múzeum 70.650.467.; Tác 77.4.6., 78.115.4., Fenékpuszta, Keszthely, Balatoni Múzeum 71.143. 7. Leányfalu, Szentendre, Ferenczy Múzeum 64.5.26.
