Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Ottományi Katalin: Későrómai besimított kerámia Nagykanizsán
de töredékek máshonnan is előkerültek. Koruk: a 4. sz. vége, 5. sz. eleje. A típus La Téne alapokra vezethető vissza, Bonis É. ,,Tojásalakú nagy edénynek" nevezi őket. 1!> Besimítással díszített pohárforma nagyon ritka. így a nagykanizsai utolsó töredékünknek is csak besimítás nélküli párhuzamait ismerjük. Ezek általában megtalálhatók a későrómai temetőkben. 20 Táltöredék egyáltalán nem fordul elő ebben az anyagban, de ez egyébként sem túl gyakori a besimítással díszített edényformák között. Csak egyegy leletcsoportra jellemző pl. Carnuntum.1 A formához nem köthető töredékek kis ívelt falú edényhez, valószínűleg bögréhez tartozhattak. Ezeknek inkább a díszítőmotívumaik érdekesek. A besimítás technikája szoros összefüggésben áll az anyag megmunkálásával, az égetés, iszapolás és felületkidolgozás minőségével. A nagykanizsai töredékek ugyanabból az anyagból készültek, de a kidolgozás alapján kb. három csoportra lehet őket osztani. Az első csoportba kívül-belül egyformán világosszürke töredékek tartoznak. Törésfelületük enyhén vöröses-szürke. Csillámos anyagúak, közepesen iszapolva, felületük kissé hólyagosra égetett. Ide sorolható az 1., 6—13. számú töredékek. Hasonló az 5. töredék is, csak törésfelülete sötétebb egy kicsit és felülete finomabb kidolgozású. A 16. számú töredék is ide tartozik, bár vékonyabb az előzőknél és átégése réteges. Színe kissé barnás-szürke. Matt alapon sötétebb szürke, fényes vékony vonalas besimítás jellemző erre a csoportra. A vonalak 2—3 mm vastagságúak, elég bizonytalan kézzel húzva, kivétel a 16. számú töredék, amelyen finom, 1 mm vastag szabályos besimított vonalak alkotják a rácsmintát. Az 1. számú korsó nyakát pedig sűrű, 5—7 mm vastag besimított vonalak díszítik. A második csoportba tartozó töredékek külső és belső felülete sötétebb szürke, törésfelülete az előzőkhöz hasonlóan vöröses színű. A besimítás sötétszürke, a matt alaptól alig elütő, kevésbé fényes besimított vonalakkal történt. Egyrészt 2—3 mm vastag vonalas minták (15., 14. és 17. töredék), másrészt 3—6 mm-s függőleges sávok, sűrűn egymás mellett (2. töredék). Az egyes darabok színe és a besimítás minősége a későbbi kopás vagy másodlagos égés során is változhatott, így pl. a 17. edény három töredéke között első ránézésre elég nagy különbség van. A peremtöredék (80.91.988.) sokkal sötétebb, mint a másik kettő és a besimítás alig látszik rajta. Az utolsó három töredék, kívül belül sötétszürke, néha már fekete színű. Törésfelületük sokkal vörösebb, mint az előzőeké. Anyaguk szintén csillámos, de nem hólyagos a felületük. A besimítás sűrűn egymás mellett levő, fényes, fekete vonalakból, illetve sávokból áll. Ide tartozik a 3—4. és 18. töredék. 18. Grünewald 1979, 74—81. 19. Bonis, É.: Die spätkeltische Siedlung Gellérthegy—Tabán in Budapest, Budapest 1969, 182. 17. típus. 20. Keller, E.: Die spätrömische Grabfunde in Südbayern, München 1971, 35/7. kép, 48/3. t. 21. Grünewald, 1979, 74—81.
