Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Ottományi Katalin: Későrómai besimított kerámia Nagykanizsán
Nagykanizsán is ismerünk a későrómai temető 5. számú sírjából egy körtealakú kis korsót, besimított függőleges vonalakkal. A vele előkerült tárgyak teljesen római környezetre mutatnak, (festett kerámia, üvegpalack, kés, érem). 8 Korsó, vagy bögre töredéke a 6. számú darab, melyen az un. murgai díszítés látható. Ez a függőleges sávok között lefelé futó hullám vagy zeg-zúg vonal egy későrómai korsótípusra jellemző, melynek eredetét Alföldi András helyi kelta alapokra vezette vissza, Póczy és Párducz viszont a Pontus vidékhez kapcsolta/' Ez utóbbi véleményhez kapcsolódik a Morvaországi kerámiával kapcsolatban Tejrál is. 1 " A Pontus vidéken, mint provinciális forma már az 1—2. században feltűnik. Erősen bikónikus változata a Csernyahov kultúra fő típusa volt." A későbbi gömbölyűbb típusok korát a 4. század végére 5. század elejére tehetjük. 1- Mellékletei között, a sírban mind a későrómai kékpettyes üvegpohár és csontfésű, mind a későbbi csatok, szíjvégek pl. Szekszárd, Sopron feltűnnek. A típuson belül készítési technikáját nézve is elkülöníthetünk egy 4. és 5. századi csoportot. A későbbi fekete színű, durvább kidolgozású változat. A nagykanizsai töredék minőségét tekintve a korábbi csoporthoz tartozik. Formáját tekintve viszont nemcsak korsó lehet, Ez a díszítés megtalálható még egy kétfülű bögre típuson is (Aquincum, Gázgyári fazekastelep) és Tácról is ismerünk két talptöredéket, melynek belsejében ilyen besimított díszítés van. 13 Szórványosan már a koracsászárkorban feltűnik a motívum pl. Vasason a hamvasztásos temetőben két korsón, vagy Balácán egy 3. századi éremleletet tartalmazó bögrén. 14 A nagykanizsai besimított kerámia között egyetlen fazéktöredék található. (17. db). Ez a kihajló peremű, szűkülő nyakú hasas fazék a püismaróti besimított kerámiát gyártó fazekaskemence legjellemzőbb típusa volt. 15 Egy kisebb és egy nagyobb változata létezik, a típuson belül csak a peremkiképzésben van eltérés. 10 A változatos díszítőmotívumok legjobban a püismaróti három ép edényen látszanak. Egy további fazékon pedig besimított ABC feliratot láthatunk. 17 A formát gyártja még a carnuntumi „A" és ,,B" műhely, 18 8. Nagykanizsa, Thury György Múzeum, Kiállítás, ltsz.: 80.58.1 9. Alföldi 1932, 46—50. Besimított díszítésű korsók második csoportja.; Párducz, M.: Archeológische Beiträge der Hunnenzeit in Ungarn, AAH IX (1959) 386— 395., 12/10. csoport. 10. Tejral 1972, 92—95. 11. Reinecke, P.: Aus der russischen archäologischen Litteratur, (Gräberfelder vom Ende der La Téne Zeit und aus der jüngeren römischen Kaiserzeit im Kiev) Mainzer Zeitschrift I. (1966) 45. 3/1—2., 4. kép. 12. A 4. század második felétől az 5. század második harmadáig működő Tokodi fazekasműhely is gyártotta ennek a formának besimítás nélküli (helyette bekarcolt díszítés), durvább kidolgozású, szemcsés anyagú, szürke színű változatát. Lányi, V.: Die graue spätrömische Keramik von Tokod, Mócsy A.: Die spätrömische Festung und das Gräberfeld von Tokod, Budapest 1981, 75—76. III. típus. 13. Kuzsinszky, B. : A Gázgyári római fazekastelep Aquincumban, BpR 11 (1932) 348.; Tác ltsz.: 77.1.3., Ottományi 1982, XIII/2. t. 14. Fülep, F.: Das frühkaiserzeitliche Gräberfeld von Vasas, AAH IX (1958) 373., 4 5, 1—2. kép.; Veszprém, Bakony Múzeum, közöletlen edény (Baláca). 15. Soproni 1978, 36—46. 16. Grünewald 1979, 82. t.; Ottományi 1982, Fazék I. típus. 17. Soproni 1978, 48 3—4. t., 50/1. 1. 4 y
