Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Gabler Dénes: Terra sigillata chiara tálak Nagykanizsáról
még a IV. sz. második felében, sőt az V. sz. elején is fennállhattak, 65 de eddig — a bevezetőben már érintett, sajátos kutatástörténeti indokok miatt — (amit még azzal egészíthetnénk ki, hogy a terra sigillata chiara éppen a jobban kutatott limeskörzetben ritka) meglétükre kevés bizonyítékunk volt, annak ellenére, hogy Dalmácia és Hercegovina esetében az Észak-Afrikához fűződő kapcsolatokra C. Patsch már a századforduló táján felfigyelt az éremleletek és a salonai feliratok alapján. 66 Az azóta közölt „észak-afrikai" sigillatákat I. Cremosnik joggal tekintette a mediterraneumi kereskedelem bizonyítékának. 0 ' Míg azonban Dalmáciában ezek a kapcsolatok a korai császárkortól kezdve élénkek, tartományunkban csak a nyugati kereskedelem hanyatlása után bontakozhattak ki; elsősorban Észak-Itália, másrészt — mint ez Sirmium ill. Észak-Bosznia közti területek esetében feltételezhető — Dalmácia közvetítésével. A terra sigillata chiara típusokkal rokon a későrómai reliefdíszű áru egyik pannóniai csoportja is; a matt vagy alig fényes halványvörös bevonat ezeken is csak a külső felületet borítja. A vastagfalú, szokatlan formájú edényeken általában ovális medaillonokba pecsételt, elmosódott díszítés jelenik meg. Ezekkel a típusokkal is főként a tartomány délkeleti részén találkozhatunk. ,,iS Megjelenésük azt igazolja, hogy már az eddig ismert leletanyag is különböző műhelyekből származtatható, tehát Észak-Afrikán kívül más területek is szállíthatták ezt a kerámiafajtát a Duna-vidékre. Itt csak utalnánk arra, hogy az importált terra sigillata chiara formákat és díszítésmódokat a helyi műhelyek is átvették. A helyi utánzatok főként a IV. sz. második felére keltezhetők, OÍI s az importkerámia elterjedésének megfelelően főként a tartomány déli és nyugati részén tűnnek fel. 70 A Mediterraneumból kiinduló hatások késői visszhangja az V. sz. második felében, sőt esetleg még az V—VI. sz. fordulóján is folyamatosan működő tokodi fazekastelep ókeresztény szimbólumokkal díszített kerámiája. 71 Ennek még előképei sem keltezhetők az V. sz- utolsó harmadánál korábbra. 72 Minthogy azonban a tokodi edény motívumainak párhuzamai terra sigillata chiarán legközelebb csak az Al-Dunánál, ill. Itáliában mutathatók ki, 7:! nincs kizárva az sem, hogy 65. Ehhez ld. L. Barkóczi; Spätrömische Glasbecher mit aufgelegten Nuppen aus Pannonién. Fol. Arch. 23 (1973) 88—89. További terra sigillata chiara darabok Noricumból; W. Alzinger; Kleinfunde von Aguntum aus den Jahren 1950 bis 1952. Beiträge zur römerzeitlichen Bodenforschung in Österreich Wien 1955, 14. 66. C. Patsch, Wiss. Mitteilungen aus Bosnien und Hercegovina. 9 (1904) 296—301. 67. Cremosnik, 1966, 50. 68. F. Fülep op. cit. Taf. 18, 8. Hasonló töredéket találtunk 1974-ben Szakályban. 69. Grünewald 28, 31. 70. M. Parovic-Pesikan, Sirmium 2 (1971) 35; Albeker M.; Késő római kori temető Dombóváron. Arch. Ért. 105 (1978) 75. 71. V". Lányi in: Die spätrömische Festung und das Gräberfeld von Tokod. Budapest 1981, 80—81. 72. Hayes 272—273; H. Comfort, Am. Journ. of Arch. 85 (1981) 179—180. Török L.; Art antique au Musée Déri de Debrecen et dans d'autres collections hongroises. Bull, du Musée Hongrois des Beaux-Arts. 51 (1978) 35. 73. Ld. 38. j, továbbá C. Scorpan; Descoperiri arheologice diverse de la Sacidava. Pontica 11 (1978) 163.
