Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Gabler Dénes: Terra sigillata chiara tálak Nagykanizsáról

mai Tunisban és Algériában gyárthatták; itt több műhelye is lehetett.

53 Korábban N. Lamboglia feltételezte itáliai gyártásukat; I. Cremosnik pedig egy dalmáciai üzem működésével is számolt.

54 A dalmáciai officina létezését valószínűsíti többek közt az a tény, hogy ebben a provinciában a galliai—rajnai sigillaták nem terjedtek el; a Meditennaneum felé viszont csak a tengerparti sáv volt nyitott; a hegyek által elzárt területek sokkal inkább önellátásra kényszerültek. A kevés számú pannóniai anyagon belül jelentős eltérések fedezhetők fel az agyag összetételében, ill. a felület kiképzésében. Feltehető ennek alapján, hogy az eddig előkerült tálak különböző műhelyekből származtathatók. Számításba kell vennünk, hogy Észak-Afrikán kívül más területek is exportálhatták a sigillata chiara típusokat Pannoniába. A Dunavidék és Észak-Afrika későrómai kapcsolatairól két évtizeddel ezelőtt még keveset tudtunk; ezeknek intenzitását azonban a sigillatákon kívül a Mediterraneumból származó későrómai mécsesek is bizonyítják. A mécsesipar termékeinek agyaga, a kidolgozás technológiája a sigillata chiarákéval egyezik meg, ezért is származtathatta Hayes e világítóeszközöket ugyanazokból az észak-afrikai műhelyekből. Ezekhez az officinákhoz köthetjük az ovális, reliefdíszű ókeresztény szimbolikájú típusokat Henchir-es-Srirában készülhettek a IV. század végén a Hayes I. típusú, pálmaág díszű példányok,

55 míg a Hayes II A formákat Oudnában gyárthatták

56 a IV. sz. második felében, ill. az V. sz. elején. Ez utóbbi Carnuntumban, Badenben — Wien mellett — Brigetioban, Aquincumban és Sisciában egyaránt fellelhető; nagyobb számban azonban — csakúgy, mint a terra sigillata chiara típusok — ismét csak az Itáliához közeli területeken, elsősorban Poetovioban, ill. a Dráva—Száva közén található.

57 Ritka relief díszítése miatt kiemelkedő jelentőségű a brigetioi darab, ill. a carnuntumi apostol-mécses.

58 53. J. W. Salomonson, Oudheidkundige Mededelingen 43 (1962) 88; Ua., B

ABesch 44 (1969) 4—. ( A folyóirat teljes címét ld. 19. jegyzetben); Ua., BABesch 46 (1971) 185 (Oudna) ; R. Guéry: Notes de céramique II. Un. poinçon-matrice pour estampiller la terre sigillée „D" a Tiddis. Bull. Arch. Algérienne 3 (1968) 275 (Tiddis); Va.: Notes de céramique. Bull. Arch. Algérienne 4 (1970) 295; Hayes 296; J. Garbsch op. cit. 161, 195—196— a négyszögletes tálak gyára El D jeniben lehetett. 54. Cremosnik, 1962, 139. A pecsételt terra sigillata itáliai gyártása ma már bizonyítható-ld. M. G. Maioli: Produzione di ceramiche tardoantiche e bizantine: una fornace recentemente scoperta a Classe (Ravenna). Boll, del Museo Intern, délie ceramiche in Faenza 66 (1980) 223. 55. Hayes 310. 56. Legutóbb M. Mackensen: Spätantike nordafrikanische Lampen — model und Lampen in. Zur spätantiken Keramik aus Nordafrika. Acta RCRF suppl. 5. Augst/Kaiseraugst 1980, 206. 57. Iványi D.: Die pannonischen Lampen. Diss. Pann. II. 2. Budapest 1935, 106—107, 117 (Iványi XII. típus); B. Vikié, Vjesnik Arh. Muz. Zagreb ser. 3 5 (1971) 128; í. Curk, Arh. Vestnik 23 (1972) 376, 378; Z. Subie: Römische Lampen in Slovenien. Arh. Vestnik 26 (1975) 1976, 85. Az északafrikai mécsesekhez ld. még A. Neumann: Lampen und andere Beleuchtungsgeräte aus Vindobona. RLÖ 22. Wien 1967, 24, Nr. 257—. 58. E. M. Ruprechtsberger; Verbindungen zwischen Nordafrika und dem nördlichen Grenzgebiet von Noricum und Pannonién. Mitteilungen der Ges. der Freunde Carnuntums 11981, 14.