Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Gabler Dénes: Terra sigillata chiara tálak Nagykanizsáról

Felülete: világos narancsvörös, gondosan simított. A félmatt „bevonat" csak a belső oldalt és a külső peremsávot fedi összefüggően, míg a tál külső falán csak foltokban mutatkozik. Helyenként másodlagosan égett. (2. kép 2.) A forma párhuzamai: Cox. Dura Europos Nr. 90; Robinson pl. 64; Waagé, Antioch-on the Orontes 836 a; Salomonson, 1968 C 1; Cremosnik, 1962, Taf. VI. 8; Cremosnik, 1966, Taf. I. 14; Cremosnik, 1970, Taf. I. 1—2; Jodin, Volubilis 44—47; Delgado et alii, Conimbriga pl. LXV. 19; Vegas, Munigua Abb. 5,50; Rodziewicz, Alexandrie A 7A; Scheffenegger, Burnum I. Taf. 7, 6. Lh. : mint előbbié. Lsz.: Thúry Gy. Múzeum, Nagykanizsa, Lsz.: 80.91.1123. A típus pannóniai előfordulásai: Sirmium M. Parovic—

Pesikan, Sirmium 3 (1973). Taf. XVI. 6; Poetovio I. Curk, Arh. Vestnik 20 (1969) 130, Fig. 2. Hayes 50 formájú sigillatákat ismerünk Savariából, Gorsiumból, Intercisából és Aquincumból (közöletlenek). A terra sigillata chiara C típusú sigillaták közül a Lamboglia 40 forma a leggyakoribb; Ostiában már a III. sz. közepe előtt feltűnik.

10 Ezzel szemben a Hayes 48 A(=Lamboglia C—41) formájú, kihajló peremű lapos tálnak a nagykanizsai példány által képviselt változata viszonylag ritka. Legkorábbi példányai az athéni agora III. sz. elejére—

III. sz. közepére keltezhető leletegyütteseiben bukkannak fel; korai változatai találhatók továbbá Ostiában.

11 A III. sz. közepére—harmadik negyedére tehetők a 264-ben elpusztult Ampurias felszíni rétegében/

2 valamint a 259/260. évi alemann támadás áldozatául esett Aventicum anyagában

13 felbukkanó darabok. N. Lamboglia i. sz. 250—300 közé keltezte a típust

1/1 ; időrendi meghatározását Hayes annyiban finomítja, hogy megkülönböztet egy korábbi változatot (A típus), amelyet 220—270 közti időszakra tesz, míg a későbbi (B típus) példányokat — az athéni agora leletanyaga alapján — a 260—320 közti évtizedekre keltezi.'

5 A mi töredékünk formája inkább az A; minőségi jegyei alapján viszont a B csoportba sorolható. A korai példányoknál ugyanis a fényes „bevonat" az egész edényt fedi; ezzel szemben a nagykanizsai darabnál a felület matt; az aljrész csupán simított. A granulált agyag is inkább a B típust jellemzi. Tálunk kora tehát valószínűleg a III. sz. második fele. A pannóniai emlékanyagban eddig társtalanul áll ez a változat; területileg a legközelebbi párhuzamokat Noricumból

10 és Dalmáciából

17 ismerjük. A Hayes 50 (=Lamboglia 40) formájú tálak közül a 2. sz. a kisebb méretű példányok közé tartozik. (Az átmérő átlag 20—40 cm között ingadozik — a miénk 22,5 cm). Ez az egyszerű típus — elterjedési körzetében — meglehetősen gyakori;

18 nem véletlen, hogy az északi tartományokban is többször buk10. Uo. A forma Muniguában és másutt is gyakori. 11. A. Carandini op. cit. 58. 12. Stratigráf iájához Id. N. Lamboglia: Scavi italo-spagnioli ad Ampurias. Riv. St. Lig. 21 (1955) 195—; Lamboglia 150—154. 13. G. Kaenel: Céramique romaine d'Afrique en Suisse occidentale. Archéologie der Schweiz 4, 1981. 24. 14. Lamboglia 150. 16. C. Praschniker

—H. Kenner op. cit. 100, Fig. 102. 16. C. Prashniker—H. Kenner op. cit. 100, Fig. 102. 17. Cremosnik, 1962. 138, Taf. III. 13. 18. Salomonson, 1968. 114.