Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Tar Ferenc: Bulla Béla

tatásaimat, amelyhez később paleohidrogeográfiai és a hazai hegységek tönkösödésére vonatkozó vizsgálatok járultak."

4 1936-ban a budapesti egyetem magántanárrá habilitálta, majd 1941-ben — Cholnoky nyugdíjazásakor — egyetemi nyilvános rendkívüli tanár és az Egyetemi Földrajzi Intézet igazgatója lett. 1944-ben nevezték ki nyilvános rendes tanárrá. ,,Fő kollégiuma mindvégig az Általános természetföldrajz és Magyarország természetföldrajza volt. Emellett éveken át különböző special kollégiumokat tartott, és szakszemináriumokat is vezetett. Kitűnő előadó volt. Előadásait jól lehetett követni, jegyzetelni. A táblát gyakran használta. Ügyes kézzel, gyorsan vázolta fel a különböző természetföldrajzi jelenségeket, formákat. Órái után többnyire telerajzolt táblákat hagyott maga után."

5 Kutatásairól már az 1930-as években is több publikációt jelentetett meg: Adatok a budai Ördögárok völgyének kialakulásához (1932); Morfológiai megfigyelések a magyarországi löszös területeken (1933); A magyarországi löszök és folyóteraszok problémái (1934) : Teraszok és szintek a Duna jobb partján Adony és Mohács között (1936); Hazai történeti földrajzunk múltja, jelene és feladatai (1938); stb. 1936 szeptemberében résztvett a bécsi III. Nemzetközi Negyedkor Kutató Kongresszusán (INQUA). 1938-ban Amsterdamban járt a Magyar Földrajzi Társaság képviseletében nemzetközi földrajzi kongresszuson. 1940-ben nagyhírű tanára, Cholnoky Jenő így jellemzi tanítványát: „Kiváló kötelességtudással, rátermettséggel és nagy tudással teljesíti tanári hivatását, és amellett komoly elmélyedéssel folytatja igen értékes tudományos tanulmányait. Mint igen kellemes, derék munkatárs, kitűnő előadó ós elsőrangú pedagógus és didakta, az Intézetben szinte nélkülözhetetlenné vált." Bulla, mint Cholnoky szintén élvezetes előadásokat tartott. Előadói stílusa azonban egészen más volt mint Cholnokyé. Cholnoky előadásai közben sokszor anekdotákat is mesélt, élccel fűszerezte előadásait — így nem ritkán el is kalandozott. Előadásain mindig nagyszámú hallgatóság volt. Ezzel szemben Bulla mindig a tudománynál maradt, sohasem tért mellégvágányra, személyes élményeket sem igen fűzött előadásaihoz. Szűkebb kutatási területénél, a geomorfológiánál sem időzött a kelleténél tovább, nem ment bele a részletekbe, törekedett arra, hogy a helyes arányt megtartsa. Nyugodt előadásmodorával, választékos stílusával tette óráit élvezetessé, ahová diákjai mindig örömmel jártak. Bulla túllépett mesterének, Cholnokynak felfogásán; véleménye szerint „a földfelszín arculata csak pillanatnyi tükörképe a rá ható külső és belső erők párharcának, s ha a felszíni formákat helyesen akarjuk értékelni, meg kell ismerni az őket létrehozó erőhatásokat. Ez a felismerés vezette a méltán nagy feltűnést és elismerést keltő Duna-völgyi teraszmorfológiai kutatásaiban és a Kárpát-medence lösz borította területeinek tanulmányozásában. Rámutatott arra, hogy a hazai föld domborzata jórészt a legutóbbi jégkorszak terméke, 'Bulla Béla (1956) i. m. "'Székely András: Bulla Béla munkásságáról. Egyetemi Lapok, 1981. X. 26.