Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Lendvai Anna: Tűzvész és tűzvédelem a

minden bizonnyal zsúpfödeles volt. Ami a lakóházak berendezését illeti (ahol egyáltalán említik), a faasztalok mellett ,.lábos ágyak", ládák a jellemzők, több lakásban van karos szék, almárium és .,szekrény", sőt pohárszék is. Az edények cinből készültek, egy esetben ..fehér edényekről" esik szó. Sajnos, a ruhaneműt egyszerűen intézik el a káriisták: ..öltözetbéli" vagy „viselő" ruhák, „ágyi ruhák" stb., csupán Medvevics Rosalia esetében részletezik a fehérneműk számát, így helytálló következtetést nem vonhatunk le. További kutatás feladata lenne az elégett holmik értékének vizsgálata. Összességében óriási a kár (még akkor is. ha némi túlzást is feltételezünk), de miután az egyes tételek Ft-értékét is jelzik, érdekes következtetésekre nyílna lehetőség (termények és iparcikkek, házak és berendezések Ft-összegének öszszevetése stb.). A kárvallás külön tételét jelenti a zsidó zsellérek kárlistája. 11 zsidó szenvedett kárt 5 409 Ft értékben, köztük 1 564 és 1 316 Ft-nyi károkról is szó esik. Itt nem részletezik a károkat, tehát nem tudjuk, miből tevődnek össze a summák, csupán annyit jegyeznek meg, hogy Zsóti Istvánné 2, Szentgyörgyi András és Hegedűs Antalné 1—1 zsellérje is köztük van. II. „Kiki mint alkalmaztassa magát ..." tűz esetén Együttérzéssel elemezve az óriási veszteségeket okozó 1798. évi tűzvészek kárlistáit, felmerül az a kérdés, mit tesz a város a tűzvészek ellen, illetőleg milyen módon gondoskodik a tűz oltásáról. A 90 éves török rabság alól felszabadult Kanizsa tanácsának első intézkedései közé tartozik, hogy kéményseprőt fogad. Az 1690. aug. 3-i tanácsülés tárgyalta, hogy Grazból jelentkezett Alberti Antal, aki kéményseprésre vállalkozott. 300 Ft salláriumot kért, ami azonban az alkudozások eredményeként lement 150 Ft-ra. A szükséges szerszámot maga a mester szerzi be, s a tűzeommissariusok mellett havonta végig vizitálja a kéményeket, s ahol szükséges, kitisztítja.

11 Következő adatunk 1722-ből való, amikor febr. 23-án megalkották a város statutarius rendelkezéseit. A 23 pontos statútum 16. és 17. pontja foglalkozik a tűzvédelem kérdésével. A 16. pont kimondja, hogy télvíz idején 15 naponként, tavasszal és nyáron havonként kötelesek a biztosok a konyhai tűzhelyeket és kályhákat megvizsgálni, továbbá büntetést helyez kilátásba, ha a háznál nem tárolnak vizet.

12 Ez szinte minden városban előírják, s általában ..kapitányvíznek" nevezik a kádakban, hordókban tárolt vizet.

I:! A kanizsai statútum 17. pontja előírja, hogy a városháznál, illetőleg két másik helyen létráknak és „tűz oltó vas szerszámoknak" kell lenniük, ,,. . . és az első, aki elviszi, 20 dénár, a második 10, és a többi 5 dénért kap a város pénztárából'*. Nyugat-Európában az 1400-as évek végétől tervszerűen bevonják a céheket a tűzoltásba, továbbá tökéletesedik a tűzoltás technikai felszerelése is. Bár hazánkban is sok helységben intézkednek a városi tanácsok a szervezeti 11 ZraL., 5687,1959. Levéltári letét. Canisa protocolluma 1690—1754. 12 uo. Canisa statútumai, 1722. febr 13. 13 CSIZMADIA: i. m.