Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Szabó Béla: Az agilisek és évszázados küzdelmük Zala megyében az adómentességért
nevezi) azért, hogy ott ismertesse különféle ütjainak eddigi eredményeit. Kéri, hogy minden érdekelt faluból jöjjön be pár ember, s hozzanak magukkal minden agilis után tíz garast, mert majd fizetni kell a kieszközlendő királyi resolútióért. Külön megkéri a Balaton vidékén lakókat, hogy a fő- és alispán számára ne restelljenek néhány darab halat behozni a computusra, azok ára megtérítése ellenében. Ezt a szabályszerű megyei körlevelek módjára kiállított és kezelendő „currens"-t azzal zárja, hogy ha valamelyik helység nem alkalmazza magát e mozgalomhoz, a megnyerendő igazságból ki fogják rekeszteni. Amikor a megye által megbízott szolgabíró Köveskálon a gyűlés kitűzött napján váratlanul megjelent Vörös molnár házánál, ott körülbelül 30 falu egyenként két—három képviselőjét találta, főleg a Balaton vidéki és a Sümeg környéki falvakból. Ezek nem is tagadták összejövetelük célját. Mindenesetre a szolgabíró az általuk begyűjtött pénzt letiltotta és a gyűlésüket szétoszlatta. 36 Az agilisek e kudarc után is érdeklődnek szórványosan afelől, hogy az országgyűlés foglalkozik-e majd az ügyükkel, de arról, hogy egyúttal újra az uralkodóhoz intéznek két ízben is kérelmet, szinte csak véletlenül szereztünk tudomást. 1818-ban a helytartótanács a Torkos János volt udvari ágens hagyatékából a Zala megyéből származó iratokat megküldi a megyének az érdekeltek közt való szétosztásra. Ezek között az agiliseknek két felségfolyamodványa is szerepel: 1803-ból és 1808-ból. Ezek egyike sem tartalmaz a már ismertetett kérelmekhez és azok megindoklásához képest új adatokat. Az elsőre 1808. február 18-i kelettel Zmeskall Miklós kancelláriai titkár a következő szöveget vezette rá: Őfelsége rendelkezése szerint „quod cum nec onus, neque libertás fundo inhaereat et ideo qualitas fundorum ab indole possessorum metienda sit, legibus regni nihil omnino magis congruat, quam ut omne id, quod rustica manus excolit, contribuctioni subsit". Vagyis: mivel a teher nem kapcsolódik a telekhez, a birtokos minőségével kell mérni a telek minőségét, tehát az ország törvényeinek megfelelően mindaz, amit parasztkéz művel, adó alá esik. A második kérelemre szintén az elutasító záradékot vezetik rá. 37 Nem csodálkozhatunk rajta, hogy ezeket a végzéseket az ágens nem közölte megbízóival, azok csak a hagyatéka szétosztása alkalmával kerültek elő. Még ugyanebben az 1808. évben a megye vezetősége az agilisek kérésére hozzájárul ahhoz, hogy az országgyűlés számára kinyomatandó „könyvecskéjük" összeállításához a megye levelestárából összeszedhessék az adatokat. Az engedélyt ehhez azzal a feltétellel kapják meg, hogy a Pozsonyba felküldendő instanciájukat kötelesek a megyének bemutatni, de azt is kikötik, hogy ,,az instancia magában valamely illetlenséget ne foglaljon". 38 Az országgyűlési követek ugyanekkor megkapják az utasítást, ne járuljanak hozzá az agilisek adó alól való felszabadításához, csak akkor, ha a megyére vetett porták számát is leszállítják. A következő években (1809, 1810, 1814) is foglalkoztatják az agilisek a megyét, de az továbbra is mereven elzárkózik kéréseik teljesítése elől. A me:!l 'Kgy-i. 1800. III. 4. 35. sz. :i7 Kgy-i. 1818. XI. 3. 2225. sz. 3 "Kgy-i. 1808. VIII. 8. 82 29. sz.
