Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Szabó Béla: Az agilisek és évszázados küzdelmük Zala megyében az adómentességért
Ezzel lezárult az agilisek harcának első menete. Jellemző, hogy az egész eljárás során őket saját maguk is, a hivatalos szervek is libertinusoknak, vagy váltakozva libertinusoknak és agiliseknek titulálják. Ügy látszott, hogy a helytartótanács ítéletében mindkét fél megnyugodott, közben azonban 1769-ben a megye hatósága egy olyan statútum alkotására szánta el magát, ami, ha nem is az agilis férfiakat illette, de velük összefüggésben a megözvegyült nejeikre vonatkozott. Ekkor, az 1769. november 6-i közgyűlésben a megye több olyan nemes származású asszony kérelmét utasította el a contributio fizetése alól való felmentés miatt, akik megözvegyültek, megjegyezvén, hogy bár a nemes özvegyek a megye régi szokása szerint — mintegy újjászületve férjük halála után — a nemesi rokonság révén exemtusok voltak, de az ország határozott törvényei szerint az asszonyok a férjük jogállását követvén, ebből őket kiemelni semmiféle jogelv nem tanácsolja. És a magistratus az adózó nép megóvását is szívén viselvén, az ilyen nők eddig élvezett kiváltságait eltörlik, és ezentúl valamennyien abban az állapotban hagyatnak, amelybe a házasságuk által magukat juttatták. Hogy a megye vezetői mennyire bizonytalanok voltak rendelkezésük törvényessége felől, az kitűnik abból, hogy a statútum alkotásánál rendkívüli módon megemlítik, hogy az a szavazatok többségével jött létre. 31 Ez a megyei határozat által konstruált állapot azonban csak tíz esztendeig tartott. Ekkor, 1779-ben egy megyebeli nemes asszony, Csillagh Kata, Czirmon János agilis özvegye panaszt tett a helytartótanácsnál, hogy a megye az ő személyes nemesi privilégiuma ellenére ,.facultásait" contributio alá összeíratta. A helytartótanács felvilágosítást kérő rendeletére a megye, miután nyilván belátta, hogy a megelőző 1769. évi rendelkezése törvénytelen volt, sietve visszavonja ezt a statútumát, mentségére előadja, hogy azt csak szótöbbséggel alkották meg. ígéri, hogy a jövőben a helytartótanács előbbi rendelkezésének megfelelően az agiliseket részben contributio, részben taxa fizetésére kötelezi. 32 Ezután az intermezzo után 1792-ben történt, hogy a megye az akkor felajánlott subsidium kivetésekor az agilisek kezén lévő nemesi vagyonra is kivetette az arányos részt. Az érdekelt agilisek a megyéhez intézett kérelemben ez ellen mint kettős teherviselést előidéző tény ellen tiltakoztak. A megye vezetősége csak azt tudta válaszul adni, hogy ők a törvény értelmében jártak el, a terheiken könnyíteni nem tudnak, csak azt ígérhetik, hogy a legközelebbi országgyűlésre küldendő követeik számára az agilisek sérelmét magánsérelem gyanánt utasításba adják. 33 Az agilisek ezt sem várták meg, tudniillik, hogy az országgyűlés intézkedjék az ügyükben, hanem újra a helytartótanácshoz folyamodtak. Kérelmüket a helytartótanács 1796. július 16-án küldte meg jelentéstételre. A megye az agilisek ügyének már fentebb vázolt kivonatos ismertetésével válaszolt azzal a végső konklúzióval, hogy az agiliseken csak a törvényhozás révén megállapított, határozott elvek alapján lehet majd segíteni. 34 :íl Kgy-i. 1769. XI. 6. 21/38. sz. :i-Kgy-i. 1779. IX. 20. 15. sz. :!:! Kgy-i. 1796. VIII. 17. 22. sz. :í ''Kgy-i. 1796. X. 18. 17/2. sz.
