Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Szabó Béla: Az agilisek és évszázados küzdelmük Zala megyében az adómentességért
nem valamely képes taxát fogunk fizetni, mivel az portiozo ember katonát állótani nem tartozott, mindazáltal a vármegye ismét a portiét reánk vetette, és óránként perceptor uram annak megfizetését sürgeti. Méltatlan sorsunkat és a katonák föl állétásában tett költségünket kegyes emlékezetibe venni, minket az illyetén portiozástul és személyi tártastul kegyesen immunitalni és inkább valamely képessen taxálni..." E kérelem a közgyűlési iratok végén, az utolsó, szám nélküli akták közt fekszik, de különben sincs nyoma annak, hogy a megye figyelemre méltatta volna. Természetesnek kell tekinteni tehát, hogy az agilisek másutt próbálkoznak igazuk elismertetésével. 1743-ban kap hírt a megye vezetősége arról, hogy a kebelbéli agilisek elsősorban egy Hardt György nevű bécsi ágens biztatására — aki számukra a felséges udvartól a contributio fizetése alól való felmentést ígérte — több helyen gyűlést tartanak, ezeken a mozgalom céljaira pénzt gyűjtenek, közben az adófizetésben késedelmeskednek, sőt, az adóvégrehajtókat csapatokba verődve el is űzik. 25 Amint két évvel később. 1745-ben az e tárgyban kiküldött bizottság a járási főbírók jelentése alapján megállapította, a megye három járásában összesen 737 forintot szedtek össze. Nincs adatunk a muraközi járásról, amelyben különben kúrialis falvak hiányában agilisek sem igen éltek, és hiányzanak a szántói járás adatai is. Az összeg felhasználásával, megbízottaik két ízben jártak Bécsben, négy ízben pedig Pozsonyban, s a pénzt a kiküldöttek napidíján kívül elsősorban discretióra költötték. 215 A mozgalomban tehát elsősorban a Balaton melléki és a Göcsej vidéki agilisek vettek részt. A megye vezetői a szervezkedésben — helyesen — a köznyugalom sűlyos sérelmét látva, az eseményeket egyenesen a királyi kancelláriának jelentik, s tőle kérnek orvoslást. Tudnunk kell, hogy ez idő tájt éppen az a gróf Batthyány Lajos a kancellár, aki megelőzően tíz évig (1723—1733 években) a még kiskorú örökös főispán, gróf Althan helyett a megye főispáni adminisztrátora volt. és egyúttal megyebeli birtokos is. Amikor a kancellária segítségével Hardt ágenst sikerült elhallgattatni, az agilisek kérelmükkel a helytartótanácshoz folyamodnak. A kérelemben, amelyben magukat még ,.libertinusoknak" nevezik, orvoslást kérnek a megyei hatóság rendelkezései ellen, amelyekkel őket, a jobbágyi telket nem bíró kúriális telken élő személyeket a törvények és más megybeli praxis ellenére, contributio fizetésére, előfogatos fuvar kiállítására, katonai szállásadásra, valamint mind lovas, mind gyalogos katona kiállítására kötelezik. Nagy igyekezetükben ezt a kérelmüket még ugyanabban az évben megismétlik úgy, hogy a helytartótanács a két kérvényt egyszerre küldi le a megyének azzal az utasítással, hogyha a kérvényező libertinusokkal a fennálló törvényes rendelkezések ellenére cselekedtek volna, azt szüntessék meg. A megye az 1743. évi június 29-i közgyűlésben fogalmazta meg jelentését, vázolta az agilisek előzőleg tanúsított magatartását (a Hardt ügyet) s jelentette, hogy a nevezett libertinusokat mindig is adóztatták, s az általuk idézett törvényekben szó sincs arról, hogy ők nem kötelesek adófizetésre. Ebben a 2:, Kgy-i. 1743. III. 10. 285. sz. 2,i Kgy-i. 1745. X. 16. 126. sz.
