Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Szabó Béla: Az agilisek és évszázados küzdelmük Zala megyében az adómentességért
Mivel 1826-ban az összeírt nemesi családfők száma 3951, ennek pedig a 90 százaléka kereken 3550. akkor meglehetős pontossággal állíthatjuk, hogy Zala megyében 1826-ban ezzel egyenlő számú, vagyis 3550 agilis család volt. 23 Ezeknek az agiliseknek túlnyomó többsége kúriális falvakban élt. E kisnemesi települések a megyében négy csoportban, s általában a csoportokon belül egymással határosán helyezkedtek el. Az első a régi gyepűvonal mentén, a Ny-i határszélen, Vas megye szomszédságában, a második a Göcsejnek nevezett vidék ,,szeg"-es településein, a harmadik Egerszegtől D-re vonalszerűén összefüggő falvakban, a negyedik a Balatonfelvidék káli medencéjében. 2,1 Igen kevés adatunk van arról, hogy a falvak lakossága hogyan élt a középkorban, és a török hódoltság idején. Szervezetük általában csak a 18. század derekára alakult ki, s azt sem tudjuk, hogy egységesen egy szervezet szerepelt-e. vagy már kezdettől fogva különvált a nemesi és a nemtelen lakosok számára szervezett falusi közigazgatás. Az biztosan megállapítható, hogy főleg a balatonfelvidéki kúrialista falvakban a 18. század második felében a legtöbb helyen már külön faluvezetősége van az agiliseknek. Ennek pedig csak az lehetett az oka, hogy amikor az agiliseket a megye a többi nemtelennel azonos módon adófizetésre, s az ezzzel járó egyéb terhek viselésére (katonatartás, forspontozás. útjavítás stb.) kötelezte, külön megalakult az agilisek faluszervezete, nyilván azért, mert azt a nemesi közösség vezetőitől nem lehetett kívánni, hogy ők tartsák nyilván az állam, illetve a megye részéről az agilisekkel szemben felmerült követeléseket és gondoskodjanak azok végrehajtásáról. Az agilisek életében végbement változás különös súllyal jelentkezett Zala megyében, ahol — az elmondottak szerint — jelentős számban éltek. A megye számára nem volt közömbös, hogy pár ezerrel csökken-e, vagy növekszik az adófizetők száma, az érdekeltek pedig méltán próbáltak szabadulni a rájuk nehezedő terhek egy részétől, elsősorban a kettős: nemesi és nemtelen terheléstől. Helyzetük időben és térben eltérően szabályozott állapotából természetszerűleg következett, hogy az érdekelt agilisek az első adandó alkalommal megpróbálják teherviselésük tekintetében a nekik kedvező állásfoglalást elnyerni, így indul meg 1743-ban a Zala megyei agilisek mozgalma és tart — meg-megújítva — pontosan egy évszázadon keresztül. A mozgalomhoz az előfeltételeket a nemesi birtok teherbíró képességét erősen igénybe vevő, s hosszú idő után újra 1741-ben meghirdetett nemesi felkelés teremtette meg. Ebben a nemesi birtokuk után az agiliseknek is részt kellett venniük, s így kettős terhet viseltek. Tápot adhatott szervezkedésüknek az is, hogy közülük többen, mint az insurrectio katonái sok vidéket bejártak, találkoztak más megyebeli agilis társaikkal és más megyéknek a zalaitól eltérő bánásmódjával. Az előbbire álljon itt a Zala vármegyei agilisek egy dátum nélküli, de az 1743. március 10-i közgyűlés iratai közt talált instanciája. Eszerint: ,,Az elmúlt esztendőben az portális katonáknak erectiojához jóllehet mi is olyan reménység alatt concuráltunk, hogy jövendőben sem portiét, ha23 Nemesi összeírás 1829. (Zala m. lt.) -'' DEGRÉ A. : A magyar nemesi (cúrialista) községek szervezete és gazdálkodása 1848 előtt a Dunántúlon. Tanulmányok a falusi közösségekről. Pécs, 1977. 55—73.
