Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Szabó Béla: Az agilisek és évszázados küzdelmük Zala megyében az adómentességért
Sümegen csak nemes és nőági nemes katonák szolgáltak volna, a jelző csak a katonáskodó minőségükre utalhat. Hogy az agiliseknek nemcsak a jogi megítélése, hanem az elnevezése is vitára adhat okot, arra példa egy 1612-ből való oklevél, amely szerint a tihanyi apát agilis Vörös Andrásnak felszabadítja a jobbágytelkét minden szolgálat alól, csak arra kötelezi őt, hogy minden évben egy hónapon keresztül saját költségén őt hadba kísérje. ERDÉLYI L. a pannonhalmi rend történetírója a latin nyelvű oklevélben szereplő agilis jelzőt „anyja után való fél nemes"-nek nevezi, holott a körülményekből kiderül, hogy itt egy katonai szolgálatot teljesítő férfiről van szó, aki persze mellékesen lehetett nőági nemes is. Szerintem egészen a 18. századig az agilis jelzővel illetett személyt katonáskodó elemnek is lehet tekinteni. 17 Korábban is, de főként a 18. századtól fogva nevezték őket libertinusoknak is. A névhasználat eleinte annyira kialakulatlan volt, hogy amikor 1736-ban a neoaquistica commisió által Zala megyére kirótt váltságdíj szétosztására az érdekelt nemesi birtokosokat összeírták, az egyik járásban a nőági nemeseket agilisnek, a másikban libertinusnak tüntették föl. 18 Csak a század közepétől válik általánossá az agilis megjelölés. 2. Zala egyike a legtöbb kisnemesi településsel rendelkező megyéinknek. Az 1767. évi úrbérrendezés alkalmából 42 községet mint kúrialista helyet hagynak ki az összeírásból, de ezen kívül összeírtak 68 olyan nemesi falut, ahol az úrbérrendezés idején úrbéres népesség is élt. 10 Egy másik számítás szerint a szegénysége miatt paraszt sorban élő nemesség tette ki a kiváltságos rend kereken 90 százalékát. A szegény nemesek lányai és a paraszt származású férfiak közötti házasságnak itt e megyében tehát széles körben megvolt a lehetősége, és ennek megfelelően tekintélyes számú „agilis" élt, elsősorban a kúriális falvakban. Amikor 1736-ban a neoaquistica commissio által kirótt váltságdíj kifizetéséhez összeírják az érdekelt nemesek birtokait, a birtokosok között kb. felefele arányban szerepelnek nemesek és agilisek.0 1784-ben egy szerződés aláírása alkalmával Köveskálon 50 nemes és 36 agilis, Kővágóőrsön 30 nemes és 34 agilis neve szerepel. Egy másik okiraton 1807-ben Köveskálon 55—46, Kővágóőrsön 80—95 a számarány. 21 Az 1797. évi subsidium kivetésére készült összeírásban két járásban 1330 nemes és 1313 agilis neve áll. Nagyjából tehát minden alkalommal nemesek és agilisek feles arányban fordulnak elő. 22 17 ERDÉLYI L.: A tihanyi apátság története. Bp. 1908. I. 85, az oklevél uo. 739—740. 18 Conseriptiones neoaquisticae 1736. (Zala m. lt.) 19 Az úrbéres birtokviszonyok Magvarországon Mária Terézia korában. Dunántúl. Bp. 1970. Szerk. FELHŐ I. 365. 20 Lásd a 18. sz. alatti jegyzetet. 21 CSERJÉSI K. : Köveskál és Kővágóőrs nemes és agilis urai. Magyar Családt. Szemle, 1939. évf. 51—53. 22 Nemesi ingatlanok összeírása az 1796. évi koronázási ajándék kivetése céljára. (Zala m. lt.)
