Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Szabó Béla: Az agilisek és évszázados küzdelmük Zala megyében az adómentességért

gokban is — az azonos jogok élvezete és az azonos kötelezettségek teljesítése miatt nem volt a származás éles választóvonal a közösség tagjai között. Nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy az agiliseknek a középkorban érvényesülő, s a nemesekétől alig különböző jogi helyzetében mikor következett be az a változás, aminek következtében végül is az adózók között találjuk őket. Ez a folyamat valószínűleg már Zsigmond király korában megindult. Az ő idejétől fogva ugyanis a nemesség egyre kevésbé vesz részt fő kötelessége, a katonai szolgálat teljesítésében, de az emberi természet gyarlósága folytán az így erősen vitatható nemesi előjogaikhoz annál szívósabban ragaszkodnak az érdekelt nemesek, s egyre növekvő nemesi öntudatukban kezdik magukat elkülöníteni az agilis rokonoktól. A nemesség megszerzésének szintén ez idő tájt kialakult gyakorlata; a címeres levéllel való nemesítés pedig lassanként azt a meggyőződést tudatosítja, hogy nem a birtok, hanem a származás a nemesség igazi kritériuma.

14 így indul meg tehát az agiliseket az adófizetők közé degradálás folyamata, s ez fokozódik, amikor a török kiűzése és Rákóczi szabadságharcának leverése után nagyjából konszolidált viszonyok között megindul újra az élet, kiépül az új állami szervezet, s az államhatalom egyre jobban szervezi a bővülő állami feladatok végrehajtását és azok ellenőrzését. (Itt elsősorban a katonaság eltartása jön számításba, de számos, eddig még nem rendszeresen gyakorolt közigazgatási, közrendészeti, egészségügyi és gazdasági stb. feladatról is van szó). Ezek ellátása mind az adóteher növekedését idézi elő. Ettől az időtől pontosan nyilvántartják az adófizetőket és vagyoni állapotukat és a kivetett adót rendszeresen be is hajtják. Főleg azok a megyék, amelyekben magas az agilisek száma, próbálják meg őket, legtöbbször sikeresen, az adófizetésre kényszeríteni. Kérdés az, hogy az agilis a többi nemtelen módjára vagyona összeírása (conscriptio) alapján contributiot fizet-e, vagy az egy telkes nemesek módjára taxát szolgáltat az államnak és a megyének egyaránt. Mivel pedig az agilisek rendszerint nemesi birtokon gazdálkodnak, amelynek adómentességét törvény biztosítja, az agilisek adóztatása, annak jogi indoklása sok fejtörést okozott a megyék vezetőségének, sőt az állami szerveknek is, akik helyenként és időben eltérő rendelkezéseket alkottak. Azokban a megyékben, ahol több agilis élt, a teljes adóztatásukra törekedtek, más megyék, ahol kisebb számban éltek, gavallérabb módon kezelték őket. Mindenesetre a 18. században az agilisek legnagyobb részét nemtelen állapotba szorítják vissza. Ettől az időtől fogva jelenik meg a még mindig különleges társadalmi és jogi helyzetüket mutató ,.agilis"' jelző egységesen. Valamikor ezzel a jelzővel Erdélyben a katonáskodó kisnemeseket illették, és a végvári harcok idején ez lett a várakban katonáskodó nem nemes származású egyének címe. Ez utóbbira a legelső adatunk 1519-ből való,

15 de jóval később, még 1643-ban is Bosnyák István veszprémi püspök a Sümeg várába települt katonáival egyezséget kötve: ,,nobilibus et agilibus equitum et pedestrium militibus" szól. Vagyis a lovas és gyalogos katonák nem nemes részét agilisnek nevezi.

10 Mivel pedig azt nem lehet képzelni, hogy egyidőben 14 BÓNIS GY. i.m. 472—478. '•HOLUB J. i.m. 118. 16 Sümeg mv. urbáriumának iratmelléklet

e (Zala m. lt.)