Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)

Szabó Béla: Az agilisek és évszázados küzdelmük Zala megyében az adómentességért

MÂLYUSZ E. a régi magyar társadalmi élet minden kasztszerűséget nélkülöző voltáról beszél, s ennek szerinte kellően ki nem emelt jellemző vonása, hogy a nemes lányának jobbágysorban lévő férje a leánynegyed alapján nemes lett.

5 RÉVAY J. a tajnai kisnemesi családok életével foglalkozva többek között megemlíti e családba beházasodott Nagy István nevű jobbágyot, aki minden igyekezetével azon volt, hogy hosszú időre biztosítsa magának a nemesi birtokban való részesedést és ezért egyéb manipulációi mellett 50 évre vesz zálogba egy nemesi birtokot; „ennek nyilván nemcsak gazdasági, hanem társadalmi, s hogy úgy mondjuk közjogi jelentősége is volt. Az ugyanis, aki a nemesi közbirtokosság tagja, hallgatólagosan már nemesek közé számít."

6 Máramarosban a karácsonyfalvi nemesek egy „ignobilis" rokonukat egy nemesi ház neki ajándékozása által nemesként fogadják maguk közé. De még a 17. század fordulója körül is „két emberöltővel a Hármaskönyv közjogi bibliává tétele után" arról hallunk, hogy egy nagyobb birtokú család egyik jobbágyát a telepítő munkájukban való tevékeny részvételért utódaival együtt megnemesíti.

7 SZABÓ I. is úgy látja, hogy Ugocsa megyében ..az anyjuk révén nemesi curiában élő parasztutódok a curia révén a nemesi közösség tagjai lettek és néhány nemzedék után származásuk minden emléke elmosódott."

8 Egy igen érdekes esetre akadtunk Zala megyében. Hetési Pethe Imre, a király személyes jelenlétének bírósági helytartója (personalis) — kisnemes létére jutott országos méltóságra — 1564-ben egy igen kényes családi ügyet foglaltat írásba a kapornaki konventben. A testvére, Ilona, nemes Radohy István nevű férje elhalálozása után a sógora, Radohy György egyik szolgájával, agilis Vörös Gáspárral él vadházasságban, sőt e kapcsolatból fia is született, Emiatt a Radohy rokonság megtagadta Ilona asszony hitbére kifizetését, sőt Vörös Gáspárt, mint szökött jobbágyát vasraveretve a sümegi várban börtönbe vettette. Pethe Imre közbelépésére a rokonság nővérének kifizette a hitbérét, sőt Vörös Gáspárt is kiengedték a börtönből. Hálából testvérének a jótéteményéért Ilona asszony Pethe Imrének ajándékozta a Nemestherpen faluban lévő birtokrészét, s magát, valamint Vörös Gáspárt —• akivel időközben házasságot kötött — testvére kegyelmébe ajánlotta. Pethe Imre a neki ajándékozott nemesi birtokból egy részt visszaad Ilonának, nehogy férjével együtt az említett Radohy György örökös szolgaságába, illetve jobbágyi állapotba jusson, sőt Therpen faluban lévő jobbágytelkét, s ugyanott fekvő szőlejének felét átadta nekik használatra, azzal a feltétellel, hogy Ilona halála után mindezek rá, vagyis Pethe Imrére szállnak vissza. E megállapodáshoz azonban még egy feltételt is csatolt. Eszerint Vörös Gáspár minden évben 12 napon keresztül köteles a Pethe számára mint jobbágy tetszés szerinti szolgálatot teljesíteni, nehogy a nemesi szabadság birtokában érezze magát. íme az ország egyik főbírája, aki igazán jól ismerhette a korabeli társadalmi és jogi viszonyokat, 5 MÁLYUSZ E. : Túróc megye kialakulása. Bp. 1922. 142. o. 3. jegyzet. 6 gr. RÉVAI J.: Kisnemesek Tajnán. Bp. 1942. 93—95. ' BÉLA Y V.: Máramaros megye társadalma és nemzetiségei. Bp. 1943. 43. 8 SZABÓ I.: i.m. 179.