Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 18. (Zalaegerszeg, 1983)
Iványi Emma: Gyöngyösi Nagy Ferenc vicegenerális
Nagy Ferenc az „újfajta" kanizsai végvidéken teljesített szolgálatot, amely Kanizsa várának elvesztése (1600) után „Kanizsával szembeni végek" néven alakult ki néhány évtized alatt, több törvény (1609:61, 1613:17, 1618:35, 1622:41, 1625:20, 1638:70) és egyéb rendelkezések folytán. Kanizsa várát pótolni kellett, kisebb várak megerősítése útján, mivel hiánya erősen veszélyeztette az örökös tartományokat, különösen Stájerországot. A fenti törvények főleg Nempti, Egervár, Keszthely, Szigliget, Csobánc, Zalavár és Egerszeg várának megerősítését írták elő, a dunántúli vármegyék közmunkájának és pénzadójának felhasználása útján, de nyomatékosan hangsúlyozták, hogy elvárják a veszélyeztetett osztrák tartományok közreműködését is e terhek viselése terén. Az új végvidék készpénzszükségleteinek fedezéséhez a király is hozzájárult, ámde a kiadások jelentős részét az ott lakó birtokos családok, elsősorban a főkapitányi család és a főkapitányság tisztségviselői vállalták magukra, saját védelmük biztosítása céljából is. Zrínyi Miklós horvát bán 1661-ben saját költségén felépíttette Üj-Zrínyivárat. Széchényi György püspök fallal vétette körül Sümeg városát. 20 A határvidék megerősítésének kérdése élesen vetődött fel az 1662. évi országgyűlésen, mivel Erdély leigázása, Várad várának elfoglalása után bármikor várható volt, s 1663-ban meg is kezdődött a Magyarország elleni török támadás. A keresztény sereg 1664. évi téli hadjárata, majd a májustól augusztusig tartó török támadó hadjárat szükségképpen a Kanizsával szembeni végvidék súlyos károsodásával, részbeni pusztulásával járt. Nagy Ferenc, aki mintegy tíz év múlva került a végvidékre, még bőven észlelte a pusztítás nyomait. Tágabb családjának részben kötelessége is voh egyes várak kijavítása, mivel 1677-ben György érsek királyi adományként megszerezte Egervár, Győrvár és Pölöske várakat. Az adománylevél Széchényi Lőrinc több gyermekének nevét is felsorolja, s így látható, milyen nemesi családokkal volt közeli rokonságban Nagy Ferenc: szerepelnek benne Széchényi Lőrinc fiai közül Márton és György (1697-től gróf), Erzsébet (Nagy Ferencné), Judit (Jambrekovics Györgyné). Katalin (Vizkelety Ferencné) és Ilona (Tallián Istvánné). 21 1678-ban Draskovich Miklóstól, a későbbi országbírótól és feleségétől a Sárvár-Felsővidéki uradalom egy részét vette meg György érsek a maga, s a fent felsorolt rokonok részére. 22 Nagy Ferenc további birtokszerzéseiről alább található külön összefoglalás. 1680-ban jelentős fordulat következett be Nagy Ferenc életében. Batthyány Kristóf főkapitány a Haditanácshoz írt felterjesztésében őt javasolta helyettesének. A Haditanács beleegyezett, de csak azzal a feltétellel, hogy továbbra is szentgróti kapitányi fizetését kapja, s mivel Egerszegre költözik, távollétében Szentgrótot megfelelő parancsnokkal kell ellátni. 23 A Haditanács átírt a bécsi udvari kamarának, hogy Nagy Ferenc mint Batthyány helyettese és 20 FABÓ A.: Az 1662-diki országgyűlés. Bp., 1873. 188. old., és az 1662:18. törvénycikk. — A zalai végvidéknek nem a törvényekben előírt, hanem tényleges helyzetéről. MÜLLER V.: A zalai végek mindennapi problémái, passim. 21 Orsz. Levéltár. Liber Regius (A 57), 16. k., 271—272. old. — A pölöskei várőrség fizetését kérik a Haditanácstól: Kr. A. 358. sz. Prot., 1680. nov. 5., 445. old. No. 12. 22 U.o. 17. k, 343—346. old.; az ügy előzménye u.o., 341—343. old. 2:! Kr. Arch., 358. sz. Prot., 1680. március 22., 207. old., No. 48.; 360. sz. Prot,, március 11.; 358. sz. Prot., 251. old., No. 79., 1680. április 24.
